Kísértethistória? Egyáltalán nem, ez kérem egy vérbeli krimi a ponyva javából!

 /A kép forrása: moly.hu/  

Oroszlán

Barsi Ödön egy kellemes kis nyomozgatós sztorit hozott össze eme munkájában, habár a mű címe alapján talán joggal várhatnánk földöntúli eseményeket, az írás szerencsére megmaradt a realitás síkján.

Minden egy ártatlan jóslattal indult. A történet rövid pályafutásra ítélt főszereplője azt a jövendőmondást kapta, hogy napra pontosan egy év múlva végleg szögre akasztja a kalapot. Ami igazán érdekessé teszi a dolgot, hogy a haláleset elméletileg egy oroszlánnak lesz tulajdonítható. A vicc pedig az, hogy a jóslat egy külvilágtól elzárt szigeten beteljesedik – szándékosan nem írom le, hogy ezt miként sikerült összehozni, mert ötletes pillanatról van szó.

Tehát annak rendje és módja szerint van egy hullánk, ami még a tudomány jelenlegi állása szerint sem nélkülözhető egy gyilkosság kapcsán. A nyomozásnál az elszigeteltség okán nem kimondottan sok karakter kerül képbe: egy titkár, egy orvos, a lord lánya, két unokatestvér és egy elmeháborodott, illetve annak gondozója. A szerző természetesen jó érzékkel keveri a kártyalapokat, így több személy is képbe kerül, mint gyanúsított. 

A lord elsápadt, soha életében nem látott hasonló csodabogarat. Valami furcsa, félelmetes varázs áradt ebből a fakó emberkéből, ami elnémította a vidám nevetést, és megfagyasztotta az arcukon a mosolyt. A furcsa jövevény úgy nézett ki, mintha egy kísértethistóriából lépett volna ki a valóságba.

Barsi Ödön továbbra sem szórja két kézzel azokat a bölcseleteket, amiket például Rejtő Jenőnél oly előszeretettel idézek. Az írás alapötlete ettől függetlenül (szerintem) kellően frappáns, mindazonáltal a mű maga hordoz magában gyenge pontokat. Példának okáért; Elképesztően szemet szúr az, hogy a lord halálos jóslatának beteljesedése előtt két órával elmegy aludni, máskor meg „váratlan” megérzésekkel sikerült egyszerűsíteni a cselekményszálat. Erősen kizökkentő jellegű volt az is, amikor az álarcos gyilkos azonnali leleplezése helyett a kisregény nyomozója egyszerűen leült kipihenni a csetepatét. Szóval a gyilkosság ötletes, a nyomozás során vannak leleményes megoldások, de egy-két „hajmeresztő” pillanattal érdemes számolni.

A krimi szépségét ebben a sztoriban nem az fogja adni, hogy szürkeállományunk csúcsra járatásával kibogozzuk a szálakat, hanem hogy fokozatosan egy mederbe terelődnek gondolataink, majd amikor már úgy látjuk, hogy összeállt a kép, akkor a kirakós ismét darabjaira hullik. Ez kétszer is megtörténik, közben pedig nem patikai mérlegen mérik az elhasznált puskaport – némi túlzással –, úgyhogy némi akciót is kapunk.

Összegzés

Ponyva a javából, a szereplők célkeresztbe mozgatása véleményem szerint osztályon felüli módon zajlik. Néha jó, néha rossz értelemben kapjuk fel a fejünket, a mű mindenesetre legalább impulzusokat gerjeszt, s nem merül el menthetetlenül a középszerűségben – nálam. Az egy-két ötletes húzás a nyomozás során, illetve a gyilkosság maga mindenképpen átlöki a „Tetszett” szintre a mutatót.