Aki egy végletekig szürreális álomvilágba szeretne kerülni, annak csak ajánlani tudom ezeket a történeteket, kiváltképp az elsőt.

/A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/ 

Vízszintesben 

Álom az álomban, s azon belül is a valóságtól elrugaszkodva. A kb. 18 percnyi időtartammal bíró műről nehéz úgy írni, hogy ne hatástalanítsam Sheckley meglepetés-bombáját, ennél fogva a szokottnál is felületesebb leszek. Egy ilyen rövidre szabott írásnál nem a környezeten van a hangsúly, a szereplők is csak kötelező kellékek. Itt most csak a végső csattanó számít, amit ez esetben lehetetlenség kitalálni. Egy rejtélyes idegen beszél hozzánk, aki mindenféle őrületes katasztrófákról számol be. Emberi léptékkel nézve felfoghatatlan méretű pusztításokról van szó – esetleg ebből lehet következtetni –, közben pedig adódik a nyilvánvaló kérdés: Nekünk mégis mi közünk van ehhez? Nos, bizony sokkal több, mint azt elsőre feltételeznénk…

A bot majdnem szabályos, mintegy két mérföld átmérőjű henger volt. Minden műszerük hatáskörén túl emelkedett, és ellentmondott minden, természeti törvénynek. Megvizsgálták, és megállapították, hogy érzéketlen a hidegre, a hőre, a baktériumokra, a protonbombázásra, és minden másra, ami csak eszükbe jutott.

Szűk keretek között nézve van némi megalapozottsága, logikája a műnek, de igazából ez egy elszabadult fantáziálásnak tekinthető. Azt gondolom, hogy sokaknál megmosolyogtató lesz a lezárás, a bő negyedórás építkezés csúcspontja, mely önmagában elégséges ahhoz, hogy az ajánlott plecsnit képzeletben ráhelyezzem.

Nem is ezzel van a gond. Inkább az, hogy az utóbbi időben kellemetlen megérzéseim támadtak a San Andreas Fault környéki földrengésekkel és a Közép Mexikóban kiújult vulkáni tevékenységgel kapcsolatban. Úgy értem, az egész összeáll.

Újonc

Amennyire elrugaszkodott az első agyszülemény, olyannyira földhözragadt a második – már természetesen a maga módján. Egy jövőbeli harci repülő legénységével ismerkedhetünk meg, pontosabban életük egy apró szeletével. Ez még önmagában rendben is van, csakhogy a szerző unalomig ismert kliséket alkalmaz. A tábornok fia apja nyomdokaiba lép, egy öreg róka keze alá kerül, aki viszont korántsem nézi jó szemmel a protekciózást, a beprotezsálást. Nincs mit szépíteni, korrektül megszívatják az újoncot – két körben is sikerül alávágni a „kopasznak”. 

- Megtámadtak minket! - sikoltotta rémülten Ash.- Túlhevül a főhajtómű! - kiáltotta szinte azonnal Rack őrmester. Az események hihetetlen gyorsasággal játszódtak le, hiszen a csillagközi hadviselés korszakában a fénysebességgel közlekedő hajókat már elektronikus rendszerek vezérlik.

Már épp úgy fest, hogy a vén űrmedvének nem volt alaptalan a fanyalgása, amikor egy váratlan szituáció teljesen új helyzetet teremt. A tapasztalt kapitány ideiglenesen kivonja magát a forgalomból, a helyét a zöldfülű veszi át. A tábornok kicsi fia összeroppan a nyomás alatt, avagy egy pillanat alatt hőssé avanzsál? Nem egy világmegváltó helyzet... 

- Ne legyen ennyire szigorú, uram - próbálta csillapítani Rack. - A legjobbakkal is előfordul az ilyesmi. Emlékszem, uram, az első bevetésére, amikor…- Elég legyen! - mordult rá Draxton. - A fiú leszerepelt!

Az amúgy sem körömrágó alaptörténeten kívül egyéb problémák is vannak. Indokolatlanul hosszúra sikeredett a legénység bemutatása, hiszen a novella csak két szereplőre épít, így aztán a többiekre csak a töltelék szerepe jut. Mi szükség volt hát akkor elidőzni a tizedrangú személyzet életútján, gondolatain? Azt hiszem, erre már nem kapok választ.

A viszonylagosan hosszú üresjárattal szemben áll a rövidre szabott akciójelenet, ahol elválik a kétbalkezes másodpilóta – illetve a repülő és a személyzet – további sorsa. A végső tűzijáték helyett kaptunk egy olcsó poént, ez pedig nem éppen az, mint amit várni lehetett.

Járványrend

A 20. század első felében volt egy természetes népességszabályzás, csakhogy az utána következő évtizedekben már korlátlan volt az emberi populáció számának növekedése – nyersen, lényegre törően kifejezve. Az író harmadik szerzeményében csak úgy hemzsegnek a filozófiai ellentétek. 

Én is tudom, hogy mennyire visszataszító, amit csinálunk. Ám reálisan kell néznünk a helyzetet. Éppen elég lehetőséget kaptak. Ott van például a hidrogénbomba.

A sci-fi karakterisztikájától fogva roppant nyílt témakör, ellenben szerintem az időutazást már nemigen tudja magába foglalni. Sheckley így ledönti a tudományosság falait, ezzel szemben a túlnépesedés, a környezetre gyakorolt káros folyamatok elszaporodása nagyon is kézzelfogható, könnyen felismerhető jelenség. Itt érezhető az első ellentét, a második pedig a tudatosan terjesztett járványokban rejlik. A szerző víziójában is egy viaskodásra figyelhetünk fel, a „Járványrend” főszereplője tudja a feladatát, ám vonakodik azt végrehajtani, ilyenformán szemben áll a racionalitás a kegyetlenséggel, az elme a szívvel.