Stephen King – Esős évszak
A borzongás nagymestere ezúttal egy aprócska novellával örvendeztetett meg, melyet a legnagyobb videós portálon találtam. Az élmény nem volt felhőtlen, de szerencsére nincs okom komoly panaszra.
/A kép forrása: moly.hu/Bevezető
Kezdjük elsőként is azzal, hogy tényleg nem egy idegőrlően hosszú sztorival volt dolgom; az „Esős évszak” hangoskönyvben testet öltő verziója mindösszesen 38 percre rúgott. Kétség nem fér hozzá, ilyen időkeretben irtózatosan jó érzékkel kell eltalálni, hogy a környezet felépítése és a konkrét cselekmény ideális egyensúlyban legyen. Véleményem szerint ez majdnem tökéletesre sikerült, mérsékelt szigorúság mellett akár optimális megoszlást is említhetnék.
A sztori
Szóval a történet a nagy vízen túl játszódik, értelemszerűen helybéli szereplőkkel. A fogaskerekek kissé lassan lendülnek mozgásba, ami a csekély időtartamra gondolva némiképp meglepő lehet. Konkrétan egy isten háta mögötti helyen vagyunk, kár tagadni, a két főhős sem fog senkit igazán lázba hozni – az első percekben biztosan nem, aztán javul a helyzet, de erről majd később. Mind a két nem képviselteti magát, sajnos azonosulásról még így sem lehet szó (ahhoz túl rövid ez a novella), a karakterek azt viszont el tudják érni, hogy megfelelő befogadó készség mellett szimpatikusak legyenek – magyarán mondva később szurkoljunk nekik. Gondolom, azzal nem árultam el sokat, hogy ebben az írásban sem egy romantikus dráma bontakozik ki, hanem a klasszikus „fusson ki merre lát!” lesz a kifejlet.
Mivel semmiképp sem akarom leleplezni az izgalmas eseményeket, ezért nézzétek el nekem, hogy a szokottnál is rejtélyesebb leszek. A sztoriról így elöljáróban talán annyit érdemes tudni, hogy egy árnyalattal túllép a valóságon. Tényleg nem olyan brutálisan sokkal, azért mindenképpen érdemes leszögezni, hogy ilyesmi semmiképp sem fog történni ezen a bolygón – legalábbis a tudomány jelen állása szerint. Bevallom, amikor az író megkezdte a fő cselekményszál konkrét előkészületeit, vagyis annak a felvezetését, amitől majd rettegnünk kell, nos akkor én pár percre kizökkentem a hangoskönyvből. A dolog egyszerűen nem volt elég fajsúlyos, nem tűnt elég komolynak ahhoz, hogy megemelje a pulzusomat. Erre alapozva azt kell mondjam, a szerény időkeret ellenére érdemes türelemmel lennünk a mű irányába, mert egyébként tényleg megérdemli.
Bumm
Az eddigieket összegezve tehát elmondható, hogy nagyon kevés szereplőt követünk, ők viszont bámulatos módon (valamennyire) emlékezetesek tudnak lenni. A környezet ábrázolása viszont megint nem túlságosan kötött le, ami szerintem annak tudható be, hogy viszonylag kevés szót kapott. A „totojázás” után persze csak megindul a lavina, s itt egy csapásra minden megváltozik. Kétségtelenül ez Stephen King legerősebb fegyvere, féltáv után egy pillanat alatt olyan fejleményeket húz meg, ami azonnal beszippantott. Igen, ettől a ponttól kezdve mindent meg lehet bocsátani, hirtelen minden korábban felfedezett hiba jelentéktelen szintre lépett. Nagyon kár, hogy ez az „idilli” pillanat nem tart soká, mert amúgy minden perce egy élmény volt!
Zárás
A végkifejletről csak annyit, hogy több értelemben véve is misztikusra sikerült; na, azért igen erős sejtésünk lehet arról, mi is történt főhőseinkkel, ellenben a „tettesek kiléte” erősen kétséges. Összegezve: az „Esős évszak” véleményem szerint olyan, mint egy minőségibb instant kaja. Tudjuk, ha az egész estét rászánnánk, akkor maradandóbb élményben, jobb vacsorában lenne részünk, de nincs kétségünk afelől sem, hogy ezzel is be fogunk lakni – átmenetileg. Az ízért pedig ne aggódjunk, a külső talán nem fog minket lenyűgözni, de a benne lévő ízfokozó úgyis elvégzi a piszkos munkát. Bűntudatunk véletlenül sem kell, hogy legyen, végeredményben csak sikerült megtölteni a bendőnket. Arra vigyázzunk csak, hogy ne kísérletezzünk vele, ha mindenképpen földhöz ragadtak vagyunk, mert amennyiben nem szeretjük a misztikus ízvilágot, akkor kellemetlen szájízzel távozhatunk az asztaltól.
Stephen King – Esős évszak
Szerző: Stephen King | Előadja: Hangoskönyvtár
Játékidő: 00:38:04
