A gépek lázadását (is) csak magunknak köszönhetjük? A dolog úgy fest, hogy igen, legalábbis Robert Sheckley mentőcsónakjában.

 /A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/   

Skynet

A nem épp belátható jövőben „könnyedén” megtörténhetnének velünk azok az események, melyek Arnold és Gregor űrhajóssal megestek. Adott egy akkori időt nézve elavult, jelen korra vetítve persze ultramodern űrhajó, mely elsődleges feladatának életünk védelmét tekinti. Eddig minden szép, habár valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a masina csak korlátozott üzemmódban működik. A gyorsjavítás után ezt a csorbát sikerül kiküszöbölni, de ezzel együtt elszabadul a pokol. 

- Azt hiszem megtaláltam a hibát - mondta Arnold. - A teljes aktiválást szabályzó vezetéket eltávolították, az energiaellátó kábeleket pedig elvágták.
- Miért tenne ilyet valaki? - kérdezte Gregor. Arnold megvonta a vállát.
- Szerintem kizárja a gép túlzott önállóságának lehetőségét.

Apróságok

Logikai bukfencnek talán még éppen nem nevezhető, mindenesetre roppant szembetűnő a mentőcsónak megvásárlásának ellentmondásos körülménye. A két űrhajós még az alapvető irányítástechnikai tényekkel sincs tisztába, s a jelek szerint a gép állapotát sem sikerült felmérni. Ezen túllendülve igazán nincs okunk panaszkodni, a sztori felépítése kellően gyors és érdekfeszítő. 

Apropó, mit is értünk elszabadult pokol alatt? Egy tudálékos, 500 évvel elmaradott, nem kicsit nagyképű mesterséges intelligencia már kimerítheti ennek fogalmát. Arnold és Gregor válogatott módszerekkel próbál kitörni a fogságból, mely ezzel szemben minden létező és nemlétező veszélyektől óvja őket. A gondot az okozza, hogy az űrhajó fél évezreddel ezelőtt megtörtént eseményeket vizionál, ráadásul a két szerencsétlent drome katonának azonosítja.

- Szükség esetén - folytatta a csónak -, a belém táplált programnak megfelelően, alkalmazhatok agyterápiát is. Meglehetősen drasztikus módszer, de háborúban nincs idő a kényeskedésre. - A műszerfal egyik rekesze kinyílt, és csillogó orvosi műszerek jelentek meg.
- Már sokkal jobban vagyunk - mondta Gregor sietve. - Elég ízletesnek látszik ez a geezel, igaz Arnold?
- Kitűnő! - felelte Arnold megrendülten.

Előrelátás? 

Az írás legmegkapóbb eleme az emberiség egyik modern kori félelme (e tekintetben Robert Sheckley megint hallatlan jövőbelátásról tesz tanúbizonyságot), mely nem más, mint a rettegés az önállósuló gépektől. Félreértés ne essen, a kisregény mindezek ellenére sem nevezhető félelmetesnek, épp ellenkezőleg, a két űrhajós faramuci helyzete inkább mulatságosnak ítélhető – eluralkodik az a bizonyos semmi sem jön be érzés. 

- Ha a drome erők még nem értek oda, akkor elviszem önöket arra a helyre, ami megfelelő körülményeket biztosit az életben maradásukhoz.
- Miféle helyre?
- A déli sarkra - felelte a csónak. - Az ottani klíma csaknem ideális, mínusz harminc fok.

Mindenki fantáziájára bízom a kitörés kiötlését, amit viszont még érdemes lehet kifejteni, az a rövidre szabott végkifejlet. Már a „Valamit semmiért” esetében is feltűnő volt, hogy az író gyakorlatilag egy mondatot sem szánt a végső konklúzió utáni pillanatokra, a csattanót követően azonnal be is fejeződik a mű. Éles a kontraszt Rejtő Jenő után, persze ez várható is volt.