Egy hátborzongatóan szívbemarkoló novella Anton Csehov tollából.

 /A kép forrása: youtube.com/ 

Talán már az egyszereplős novella helyszínéből, a történet idősíkjából is joggal következtethetünk arra, hogy nem egy idillikus hangulatban játszódó művel lesz dolgunk. A főszereplő egy öreg kocsis, a feltehetően 1800-as évek Oroszországából. A fő cselekményszál gyakorlatilag Jona küzdelemmel teli munkája körül zajlik.

Az írás nyelvezete, stílusa könnyen dekódolható, ugyanakkor kellően erőteljes és leíró. Mivel Csehov egy egészen kicsi intervallumot ölel fel, illetőleg a szereplők száma is erősen korlátozott, ezért megteremtődött a lehetőség a részletgazdag ábrázolás előtt. Ennek eredményeként kijelenthető, hogy némi átéléssel mi is részesei lehetünk eme szomorú történetnek.

Ez nyilván feltételezés, de a szerző gondolatom szerint korszakának enyhén sarkított lenyomatából kívánt egy rövid történetet kikanyarítani. A „Fájdalom” alapjait bizonyára Csehov valós tapasztalatai adják, mindazonáltal az egyszeri olvasó egyszerűen nem tudja, mondhatni nem fogadhatja el ezt a víziót, ezt a képet. 

Kocsis

Kanyarodjunk vissza a novella történetéhez. Az idős kocsis minden alkalmat megragad arra, hogy valakinek kiöntse a szívét, tudniillik egy hete vesztette el a fiát forrólázban. Jona a ranglétrán nyilvánvalóan az alsóbb osztályt erősíti, elvárásai azonban ehhez igazodnak, csak bólogatást, sajnálkozást, hümmögést várna. A többszöri próbálkozás sem hoz eredményt, a kocsis senkivel sem tud szóba elegyedni, holott még az abszolút méltatlan megaláztatást is felvállalja. Ha a történet alapjait tekintve nem esik túlsúlyba a groteszk ábrázolás – azaz Csehov nem „terpeszállásban, mélyen előrehajolva” rögzítette az eseményeket  –, akkor egészen érdekes párhuzamokat figyelhetünk meg jelen korunkkal, ahol minden technikai vívmány ellenére „sokan” panaszkodnak a felszínes emberi kapcsolatokra, az elhidegülésre. További hasonlóságként fedezhető fel, hogy mindenki rohan valahova, de valamilyen mértékben akár az anyagias megközelítést– egyszerű kocsis, tehát nincstelen, azaz jelentéktelen személy – is említhetnénk. Lehet, hogy ebben a megközelítésben nem is változott olyan sokat a világ bő száz év alatt?

Véleményem szerint a „Fájdalom” szépségét az utóbbi bekezdésben részletezett elemek adják. A novella elsőrangú ábrázolása mellett könnyen át- és megélhető, az élmények súlyát a hasonlóságok a 21. századdal tovább növelik. Jona végül csak talál valakit, akivel szóba elegyedik, de hogy kicsodát, az már legyen meglepetés!