Mindenki ismeri a csata kimenetelét, minden évben megemlékezünk a hősökről, mégsem tudunk eleget a mohácsi vészről – szerintem.

/II. Lajos holttestének megtalálása (Székely Bertalan festménye)/

Brodarics István (kancellár, szerémi püspök) egyike volt azon keveseknek, akik élve hagyták el a csatamezőt, de más tekintetben is kivételes formátumú emberrel van dolgunk: Brodarics krónikása volt eme sorsdöntő eseménynek.

Kendőzetlenül, őszintén

Történelmünk ezen pontját számos megválaszolatlan kérdés és sok-sok vita övezi, az „Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról” segíteni fog abban, hogy valamelyest tisztábban lássunk. Meg kell mondjam, kis mértékben tartottam tőle, hogy az objektív kép kialakítását megakadályozza majd a szerző elfogultsága, esetleges torzításai, ám aggodalmam alaptalan volt. Brodarics István kellő alapossággal. kritikus hangnemben eleveníti fel élményeit. Más tekintetben sem találhatunk kivetnivalót, a tollforgatás művészete láthatóan nem volt ismeretlen a kancellárnál.

Szigethy Gábor előszava azonnal emelkedett szintre helyez minket, mely még tovább mélyíti az elkövetkező percek súlyát. Nem gondoltam volna, de már itt megtaláltam azt a pár sort, mely tökéletesen megtestesíti az egész művet.

Röpültünk, szárnyak nélkül – magyarázza majd halott királya bölcs nagybátyjának –, szárnyak nélkül röpültünk, és 1526. augusztus 29-én rettenetes volt a zuhanás.

Ennyi év távlatából, jelen korunk generációjának tagjaként nem könnyű átélni – vagy szimplán beleérezni – azokat az érzéseket, amelyek ekkor a magyar tábort jellemezték a beszámolók alapján. A „szárnyaink nőttek”, „repülni vágyunk” olyan eufóriához hasonlatosak, mintha nem is egy küszöbön álló csatában lennénk.

Mindenek elõtt is a katonáknak csodálatos, hallatlan és szinte végzetszerû lelkesedése, s a biztos gyõzelem reménye, mely megdönthetetlenül élt mindnyájuk lelkében.

Most pedig essék néhány gondolat a műről általánosságban. Brodarics fél esztendővel a tragédia után ült asztalhoz, tehát mondhatjuk, hogy bizonyára volt ideje feldolgozni ezt a csapást.

A mohácsi vész előtt megismerhetjük az akkori előkelőségeket, kiváltképp II. Lajos királyt, aki ekkor alig 22 esztendős. Az ezt követő fejezetek szerintem lazábban kapcsolódnak a csatához, mindazonáltal roppant érdekfeszítő végigolvasni az 1500-as évek Magyarországát, sajnos (jelen korunkra gondolva) egy teljesen más ország körvonalazódik előttünk. Természetesen a csata helyszíne is bemutatásra kerül, ahol is rögtön kitűnik, hogy a terep egyáltalán nem kedvezett a gyengébbik félnek.

Magyarország ugyanis kisebb kárt szenvedne, ha az ellenség a Mohácstól Pozsonyig elterülõ vidéket be is kóborolná, s tûzzel-vassal pusztitaná is, mint ha ilyen nagy sereg, a melyben a király s oly sok nagyszámú elõkelõ és katona van, egyetlen csatában pusztulna el.

Mi lett volna, ha…

A mű kendőzetlenül feszegeti azt a felvetést, hogy egyáltalán volt értelme ekkora túlerőnek nekimenni? Érvek és ellenérvek sorakoznak fel, mindezek fontos háttér-információval egészülnek ki. A veszély mérete viszonylag pontosan felmérésre került, ám győzött a túláradó optimizmus, II. Lajos király végül kényszerhelyzetbe került – a végletekig leegyszerűsítve talán így lehetne összegezni. Apropó, egy pillanatra álljunk meg a 22 esztendős(!) királynál, és olvassuk el a következő sorokat:

Személyesen jöttem el ebbe a nagy veszedelembe, azért, hogy az ország megmentésére és a ti jólétetekért a saját életemet a szerencse minden változásának kitegyem. Hogy tehát senki se találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára, s hogy engem semmivel se okozhassanak, a mindenható Isten segítségével holnap én magam személyesen fogok elmenni veletek oda, a hova mások nélkülem menni nem akarnak.

Azt hiszem, hogy ehhez már nem kell sokat hozzáfűzni.

Megismételhetetlen

Nem egy született íróval van dolgunk, de ez egyáltalán nem látszik: választékos nyelvezet, logikus tagolások, hitelesség stb. A mű régies nyelvezete okán, továbbá a viszonylag hosszúra nyúlt korrajz miatt semmiképp sem nevezhető egy könnyed olvasmánynak, mégis nyugodt szívvel ajánlom minden honfitársamnak, aki egy kicsit átfogóbb képet szeretne kapni történelmünk eme pontjáról.