Fenomenális párost alkot Sheckley és Gépész TeddyTed,  az ehhez hasonló terjedelmű hangoskönyveket („egy-két órás széria”) jövet-menet bármikor könnyen fogyaszthatjuk. Fekete mágia, validúziai derg, jövőbelátás és némi „Végső Állomás” beütés – ezúttal erre lehet majd számítani.

 /A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/  

Ki ne szeretne egy személyes védőangyalt? Hősünknek megadatott ez a páratlan lehetőség, végül aztán mégsem volt benne köszönet. 

Minthogy az én kalandom ezerszer is megesett, és a történet szinte már az ember könyökén jön ki – vagyis az, hogy valaki mint játszik tudatlanul sötét tudományokkal, s hívja fel ezzel magára egy démon vagy lidérc figyelmét. Ezzel a létező legrosszabb dolgot cselekszi.

Egy világ ellenünk

A szerző szokatlanul kevés tartalommal tette „félelmetessé” a kisregény helyszínét, néhány bekezdés után már úgy fest, hogy mindenhol halálos veszélyek leselkednek ránk; a zuhanyzóban, az utcán, a metrón. Ilyen helyzetben jól esik a segítség, de hol marad a fekete leves? Lehetséges, hogy létezik ilyen szintű önzetlenség? Esetleg valakik egyfajta (gonosz) „játékának” vagyunk az áldozata? A kérdések hamar felsorakoznak, s idővel a válaszok sem maradnak el. 

Csak hogy teljes legyen a kép, hadd tegyem hozzá, hogy a szél északnyugati irányból fújt, óránként tíz kilométeres sebességgel, a Vénusz dominált, és határozottan telihold volt. Ebből mindenki levonhatja magának a következtetést.

Shecley-től megszoktam már, hogy nem idegen a fanyar humor, a szereplők kínos helyzetbe hozása. Most sincs ez másként, az események irányítása még úgy is kicsúszik emberünk kezéből, hogy előre tud a jövőben rá leselkedő veszélyekről. Utóbbiak száma furcsamód egyre csak szaporodik, egyszerűen már nem lehet győzni a különböző katasztrófa-jelentések feldolgozását. Főszereplőnk ekkor úgy dönt, hogy nem tart igényt a validúziai derg szolgálataira, egyedül lép ki abba a világba, mely az elmondottak alapján egy háborús övezetet is megszégyenítene. Kifinomult módja ez a viszontagságos élet ábrázolásának, másodsorban a különféle ördögűző szertartásokat, akciókat érdemes még megemlíteni, melyek a Budapest TV legszebb pillanatait idézik. 

Bizonyos fokig, most már te is részese vagy az én környezetemnek, ahogy én is részese vagyok a tiédnek. És természetesen, köztudott, hogy ha elkerülünk egy veszélyt, akkor jönnek helyette mások.- Ezzel azt akarod mondani - kérdeztem nagyon lassan -, hogy a kockázataim éppen a te segítséged miatt szaporodtak meg?- Ez elkerülhetetlen - sóhajtotta.

Lesznerizálás?!

A „lesznerizálás” úgy kíséri végig a novellát, hogy igazából még csak sejtésünk sem lehet arról, hogy ez mit is jelent. Ez a tudatlanság eleinte enyhén idegesítő, később viszont a megváltozott körülmények miatt már kifejezetten érdekes. Őrangyalunk utolsó leheletével még a lelkünkre kötötte, hogy kerüljük a „lesznerizálást”, de mi a fenét akar ez jelenti? Mivel egy slusszpoénról van szó, ezért nem fogom elárulni, persze ettől még lehet találgatni.

Ui.

A bevezetőben tévesen állítottam azt, hogy a felvételt Király Gábor (Gépész) adta elő. A valóság ezzel szemben az, hogy a művet Engler József (TeddyTed) mondta fel.