Stephen King – Harvey álma
Itt a kitűnő példa, hogy Stephen King a nyers erőszak teljes mértékű kizárásával is ránk tudja hozni a frászt. A Harvey álma egy némiképp váratlanul színre lépő motívum révén vésődött az emlékezetembe.
/A kép forrása: moly.hu/
Bevezető
Ez a novella 2008-ban, a Napnyugta után című kötetben jelent meg. A terjedelmét tekintve nagyjából fél órára tehető, tehát ezúttal sem egy egész estét betöltő írásról van szó. A Harvey álma más tekintetben sem átlagos, bár ugyan az íróra olyannyira jellemző stílus itt is teret kap – jól sejtitek, megint nem egy romantikus vígjáték született –, mindazonáltal szokatlan köntösben. Stephen King most úgy kerget minket az őrületbe, hogy nem spriccel a vér, senki sem rohan az életéért, a mű teljes cselekménye egy alig pár négyzetméteres konyhában zajlik le.
Megáll, csak ül a napsütésben. Janet látja, ahogy a porszemcsék szinte táncolnak a levegőben. Olyan, mintha glóriával vonnák be a férjét.
Remek dolog, hogy némi ráhangolódás után mi is a történet részesei lehetünk. Ez egyrészt annak tudható be, hogy bámulatosan aprólékos helyzetábrázolást kapunk, másrészt az is sokat segít, hogy egy teljesen hétköznapi szituációba csöppenünk. A Harvey álma utóbbi tény dacára sem fullad unalomba, ami nagymértékben köszönhető annak, hogy a szerző nem sokkal a bevezető után „ledobja az atombombát”.
A bomba
Időről-időre jön valaki, aki megmondja az élet értelmét, hol erős szarkazmussal, hol egyszerű tréfával, hol pedig valódi bölcselettel. Erről most lerántom a leplet, de a mű végső csattanóját természetesen ezúttal sem árulom el.
Ettől olyan véznának, hülyének tűnik az élet. Képtelen nem arra gondolni, hogy ezért harcoltak idáig, neveltek fel és adtak férjhez három lányt… Ha ez az, ahova érsz, ha kijutsz a sötét erdőből, Janet szerint ez. . . ez a parkolóhely . . .akkor miért csinálja ezt bárki is?
De a válasz egyszerű. Mert nem tudhatod.
Szóval az igen erős kezdést követően lépcsőzetes építkezés történik. Ismét hangsúlyozom, a novella nagy erőssége meglepő módon az, hogy a szereplők átlagos mivolta okán könnyen befogadható. Egy hatvanas éveiben járó házaspárról lesz szó, egy teljesen közönséges reggeli mellett. Kellemes jelenség volt, hogy a felvezetés során sikerült pici humorral megfűszerezni a dolgot; éppen csak egy leheletnyivel, ám még ez is megérdemel pár gondolatot. Ezen az álmos reggelen akad egy jó adag zsörtölődés, pár gúnyos megjegyzés, ami mind-mind azt a célt szolgálja, hogy lekösse a figyelmünket addig, amíg bele nem kerülünk az események fő sodrásába.
Az élet olyan, mint egy Jethro Tull dal, nehéz, mint egy tégla, hogy is gondolhatta egyáltalán másképp?
Álom
Értelemszerűen ez nem lesz más, mint a családfő álma. Jobban belegondolva a fenti kijelentésem kisebb finomítást igényel, hiszen a sztoriban a két korosodó karakter mellett megjelenik három lány, sőt igazság szerint a szomszéd szerepe sem épp elhanyagolható. Az álom apránként történő felfejtése, az elszórt kenyérmorzsák lépésről-lépésre történő csipegetése bámulatos módon legalább olyan ingerekkel bombázza idegrendszerünket, mint az Esős évszak gyökeresen más szemléletű megközelítése a gyilkos varangyokkal. A csattanó ráadásul megfejthetetlen(!), ugyanakkor az is igaz, hogy igénybe veszi majd képzelőerőnket is, de ez sem róható fel negatívumként – sőt!
Ugyanakkor mégis, akarja hallani a félelmetes részt, hiszen mindenki akarja hallani a félelmetes részt, mind őrültek vagyunk…
Összegzés
A Harvey álma tehát közel sem egy akcióorientált szerzemény, ezzel érdemes tisztában lenni. Rövid terjedelme dacára bőven volt elég tér és idő a főszereplők jellemábrázolására, továbbá arra is, hogy a már fent említett magvas gondolatot elültesse az olvasóban. Megkapó volt az is, hogy a kimérten adagolt hentelést, a vérben tocsogó jeleneteket sikerült teljesen felváltani egy adag kreativitással, miközben az izgalom ugyanúgy a tetőfokára hágott. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, King időnként kitekint az olvasóra, úgymond a szemére veti/hányja, hogy ugye milyen jóleső érzés is a borzongás – nincs rá jobb szó: zseniális.
Ha nagyon megerőltetem magam, még akkor is csak egy, lényegében abszolút jelentéktelen pontot tudok felhozni, mint kifogásolható dolog. Nagy ritkán felröppentek olyan mondatok, melyek közönséges mivoltuk okán degradálták a mű szépségét. Ettől függetlenül a második meghallgatást követően is úgy vélem, jobb lezárást el sem tudok képzelni, s ezek után nem lehet megdöbbentő számotokra, hogy az alábbi plecsnit ragasztom az írásra:
Stephen King – Harvey álma
Szerző: Stephen King | Előadja: Epres Attila
Játékidő: 00:26:51
