Rejtő ugyan már lekéste a kalózkodás virágkorát, ennek ellenére egy igencsak remekbe szabott történetet hozott ki a témából.

/A kép forrása: felolvaso.wordpress.com/ 

Mint a lánchídi oroszlán

Nem a legkönnyebben emészthető vonalvezetéssel készült a szerző jelen esetben. Aprólékos, ténylegesen részletekbe menően ismerhetjük meg az utolsó tengeri farkast, aki igazából csak egy fogatlan oroszlán – ez aztán a képzavar! 

– Jackie! Hadd békén a kalóz bácsit és gyere ide!
– De mami! Ennek a puskának nincs kakasa!
– Nem dobod el mindjárt! Ugyan kedves martalóc úr, hozza ide azt a kölyköt.

Havlicsek inkább színész, mint kalóz, az ő szerepe a kisregény humoros oldalának erősítése lesz. Itt van aztán Burton Larry és Mary Long, a két úri csemete. Némi megtévesztésként Larry olyanformán kerül látóterünkbe, mint egy főhős, ám a látszat csal – ez idővel egyértelmű lesz.

A következő név John Marlow, ő „unokatestvére volt Larry Burtonnak”. Végezetül a Fekete Kapitány kerül képbe, illetve a fia, Tom. Mrs. Marlow már tényleg csak egy rövid trollkodás erejéig kap szót, habár ez a kisregény magva. Egy szó, mint száz; Tessék kényelmesen elhelyezkedni a karosszékben, mert a szokottnál némileg több szereplőt vonultatott fel a mester – aggodalomra azért nincs okunk, csak a figyelem elkalandozását kell elkerülni.

Hiába! – gondolta magában keserűen John: vér nem válik vízzé. Pedig tulajdonképpen az történt, hogy az ereiben keringő víz lassan vérré kezdett válni.

Elszabadulva

A sztoriról összességében bőven elégséges annyit elmondani, hogy ismét 2:1 arányba állt be a nemek aránya, a két szerelmesnek egymást lekörözve kell meghódítaniuk kiszemeltjük szívét. A nyúlbéla tudós áll vesztésre (John), de Larry is alaposan elkaszálta magát. Utóbbi nem rest némi csalafintaságot bevetni, egy jó kis műbalhé (kalóztámadás) kitűnő alkalom arra, hogy prezentálja (eleddig nemlétező) férfias oldalát. A számítását Mrs Marlow meséje húzza keresztbe, vagy talán inkább a szerencsétlen Havlicsek? Igazából mindkettő, utóbbi túlságosan élethű kalózokat szerződtet a balhéhoz, előbbi szabadjára engedi az alvó oroszlánt.

– Rendben van. De levelezőlapokat ne merjen árulni! 
– És miért?! Egy kalóznak nem lehet mellékjövedelme?

Az eddig megszokottaktól némiképp több helyszínváltással operáló írást leginkább akcióvígjátékként tudnám jellemezni, mely nem mellőzi a könnyed romantikát sem – hmm…, finom kis elegy, nem igaz? A modern és a klasszikus kalóz-elvek összecsapása remek helyzetkomédiákat szül, nemkülönben a transzformáció, mely ez esetben nem más, mint negatív(?) jellemfejlődés.

Nem vagy Marlow. És mégis úgy szerettelek, mint a saját unokámat. Féltem attól, hogy egyszer csak kiüt belőled a zabolátlan, vad tengeri rabló vére.

A végtelenül pacifista tudós konyhakészen kapja az állsztorit, miszerint ő a Fekete Kapitány (egy valódi tengeri mészáros) fia, s innentől már nincs megállás. Az elrablás körüli bonyodalmak még a papírformát hozzák – olyannyira átlátszó a dolog, hogy Rejtő sem ködösít –, az igazi csavart és a komoly akciókat John metamorfózisa (mint tengeri farkas) adja. Mókás és véres szituációk kavarodnak megható pillanatokkal, hatalmas félreértésekkel, miközben minden mozzanatnak komoly súlya van.

És mint már ebben a regényben más helyen megjegyeztem, ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék.

Sokoldalú

Többféle értelmezése lehet a „Fekete Kapitánynak”. Rejtő talán egyszerűen csak nem akart adós maradni egy kalózos sztorival, de az is elképzelhető, hogy egy lazára eresztett történettel akarta demonstrálni a hit, a meggyőződés varázslatos hatalmát. Egy másik megvilágításból akár a családi kötelék erejének bemutatása is felmerülhet, mint alapötlet, amely köré felépült ez a fantasztikus sztori. Végezetül az is lehetséges, hogy az egyenes jellem erényeit, hozadékait helyezte középpontba Rejtő. Véleményem szerint mindegyik kimenet (másként megfogalmazva: a sorok között meghúzódó gondolat) kellően magasztos, a komédia, az akció és a dráma keveredése pedig boszorkányosan jól sikerült, úgyhogy megint egy igazgyöngyöt találtam!