Az alábbiakban összeszedtem öt olyan trükköt, amivel garantáltan sikeresek lehetünk ebben az izgalmas játékban.

Az orosz rulett népszerűségét mi sem igazolja, minthogy a híradások időről időre beszámolnak olyan játékosokról, akik még kellő tudás nélkül is képesek bedobni magukat a mély vízbe – ez bizony az esetek többségében csak egyfajta véget érhet… Komolyan mellőzni akarom a teátrális stílust, ennek ellenére nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy keleti barátaink eme nemzeti „sportja” csakis egy avatatlan szemlélő számára lehet kihívásoktól mentes, minden logikát mellőző játék.

Az alábbi ötletcsokor sok fejfájástól – szó szerint – kímélhet meg minket, vágjunk is bele!

A felszerelés helyes megválasztása

A legnagyobb hibát minden kétséget kizáróan ezen a ponton lehet véteni! Mindig akad egy-két lelkes amatőr, aki úgy vélekedik, ő képes legyőzni a fizika, a realitás korlátait. Jegyezzük meg egyszer s mindenkorra: egy automata revolver semmi esetre sem lesz ideális arra, hogy egy egész estét betöltő orosz rulett alapkelléke legyen. Ebből következően logikusan születhet meg az egyszeri Olvasó fejében ama idea, hogy akkor tehát célszerű a forgótáras pisztolyoknál maradni. Valóban, jelen tapasztalatok alapján nincs ettől célravezetőbb alkalmatosság.

Nem kell előzékenynek lenni!

A férfiaknál az élet bizonyos területein megkövetelhető, sőt egyenesen kötelező az előzékenység, a gáláns viselkedés, csakhogy nem úgy az orosz rulett esetében! Nem, itt bizony a vajszívű hozzáállás nem kifizetődő, az igazán nobilis jellemek viszont megpróbálhatják nagylelkűséggel, önzetlenséggel palástolni azt, hogy átengedik partnerüknek a kezdeményezést. A magyarázat ezúttal is a faék összetettségével vetekszik: Már a kezdés után azonnali győzelmet könyvelhetünk el (mindenféle kockáztatás nélkül), ha játszótársunk aznap épp nem „Fortuna kegyeltje”. Ám egyvalamit azért semmiképp se felejtsünk el, nevezetesen, hogy…

Forgasd újra!

Az előbbi teória semmit sem ér akkor, ha a második kört megelőzően nagyképűen, a dobtár újraforgatása nélkül azonnal elsütjük a stukkert. Értelemszerűen minden egyes menet után arányosan növekszik annak az esélye, hogy az lesz az utolsó, ennek kiküszöbölésére szimplán az a legjobb megoldás, ha mindenkor megpörgetjük a dobtárat.

Előnyben a retró

Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy jelen esetben az oroszos pontosság (a szellemileg gyengébbek kedvéért: ez szarkasztikus megjegyzés volt!) mily kifizetődő! A dolog nyitja a dobtár forgó mechanizmusában van, történetesen, ha elég nagy a holtjáték (pl. a kopásból eredendően), akkor a lőszer saját súlya jó eséllyel „lehúzza” a tárat, vagyis a töltény mindig alulra kerül. Ez persze rövid idő után egyhangúvá, lapossá teszi a játékot, legalábbis egészen addig biztosan, amíg egy ügyetlen mozdulattal keresztül nem húzzuk a gravitáció – ránk nézve – ezen áldásos tevékenységét.

Figyeljünk a külső jegyekre!

Egy vérbeli profival állunk szemben? Vagy csak egy lelkes amatőrt sodort elénk a szél? Ennek kiderítésére alkalmazzuk az úgynevezett „külső szemrevételezés” módszert. Ehhez sem kell summa cum laude minősítéssel végeznünk az orvosi egyetemen, hiszen még a leginkább szakavatott orosz rulett játékosok is hibáznak – időnként, ám nem sűrűn. Egy-egy ilyen baklövés az esetek döntő többségében könnyen felismerhető nyomokat hagy maga után (lásd a fenti képen), ha ilyen mértékű testi elváltozásra leszünk figyelmesek, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy egy hivatásossal van dolgunk, s egyáltalán nem lesz könnyű feladatunk.

Zárásként pedig álljon itt egy figyelemfelkeltő statisztika:

6-ból 5 ember élvezi az orosz rulettet…