Mese a hűségről, a becsületről és a jóindulatú csibészségről, avagy becsületrend ezúttal (fél)komolyan.

/A kép forrása: moly.hu/  

Becsületbeli ügy

Talán mondanom sem kell, hogy a helyszín ismételten a fekete kontinens, a főszerepbe pedig a francia idegenlégió egy százada került. Henry Lacroix kapitány nem tud beletörődni főhadnagya eltűnésébe, akárcsak Péter közlegény, a kék huszárok oszlopos tagja. Hiron hadnagyot egy őrjárat során nyelte el a homok, a keresésére indult akció pedig kudarcot vallott. A lefokozott Lacroix álnéven jelentkezik a légióba, s csak az alkalmas pillanatot várja a kutatás újrakezdéséhez.

Rövid szemlével indul az olvasmány, a hangsúly a különböző karakterek jellemének bemutatására esik. A sztori környezete csak a legminimálisabb terjedelmet kapta, ahogy a fő cselekményvonal is, ami úgyis elég hamar egyértelművé válik. Szerencsére nyílt (némi) tér az események komolyságát tompítani, ugyanis a hadnagy újbóli felkutatására indult díszes társaságban senki sem az, akinek látszik – akad itt gengszter, orvos, szabó és (kis szépséghibával) állatbarát is. Mivel az újabb szaharai felderítéshez egy őrjáratra van szükség, ezért a könnyed életfelfogású Péter nemes egyszerűséggel lop egyet. Innen már nincs visszaút, az akció vagy sikerül, vagy falhoz állítják őket. 

- Egész jó századot loptam - jegyezte meg egy hét múlva Péter, amikor Lacroixnál jelentkezett a sátorban.

Jól ismert kottából játszott Rejtő, hiszen Péter karaktere roppant hasonlóságot mutat a „Jó üzlet a halál” főhősével, a légió sem épp ismeretlen, mindezek dacára nem lehet arról beszélni, hogy a mű egy percre is unalmas lenne. Elöljáróban leszögezném, hogy a témában erősen laikusnak érzem magam, de a sztori szerény véleményem szerint nem áll rosszul a hitelesség dolgában. Logikus megtévesztések, kapzsiság, furfangos átverések, szóval semmi elrugaszkodás, hanem a kőkemény valóság.

Levághatják egy főhadnagyról, amit az ezredszabó a gallérra varr, de az igazi tiszt lelkéről a rozettát meg a láthatatlan színarany csillagokat ember nem távolíthatja el... mert nem is ő tette oda. Nem a gallér teszi a jellemet, uram, hanem az önzetlen hazaszeretet. Tiszti becsületét nem a gallérján hordja az ember...

A szerző írásainál gyakran érzem, hogy lényegében egyetlen rövid gondolat – ami általában alig 3-5 mondat – köré építi az egész történetet, melyre akár úgy is tekinthetünk, mint egyfajta bölcseletre, eszmefuttatásra, élettapasztalatra. Rejtő talán ekképpen akart valami maradandót átadni az utókornak, egy olyan értéket, melyet nem rág meg az idő vasfoga, így kortól és egyéb tényezőktől függetlenül tudjuk azt felhasználni az életünk során.