A csapásirányt az NVIDIA Ampere névre hallgató kártyacsaládja fogja meghatározni.

A PC-s játékok rajongói bizonyára hallottak már a grafikai leképezés Szent Gráljaként emlegetett sugárkövetés (Ray tracing) technikáról, ha más nem, akkor talán az NVIDIA Turing szériás kártyái révén. A Santa Clara-i székhelyű nagyágyú a két esztendővel ezelőtt piacra dobott asztali grafikus kártyáival – RTX-család – prezentálta elsőként, hogy a fény útjának modellezésével milyen szintű vizuális realisztikusság érhető el. Nos, a jelek szerint a keményvonalas gamereket ez nem igazán hatotta meg; ennek oka az RTX-ek kellemetlen árképzésében, illetve a sugárkövetést használó játékok csekély számában keresendő. A többség tehát egyelőre kivár, kérdések ugyanis szép számmal merültek fel az elmúlt két év alatt.

Vitán felül áll, hogy a manapság használt raszteres grafika még hosszú ideig meghatározó marad, a sugárkövetés nagyságrendekkel nagyobb számítási igényét egyszerűen képtelenség kiszolgálni az aktuálisan rendelkezésre álló gyártástechnikával. Ezzel természetesen tisztában vannak a fejlesztők is, a Ray tracinget voltaképpen egyedül az 1997-es Quake 2 játék alkalmazza teljes valójában. A trendforduló (vagyis az átlépés a „hagyományos” megjelenítésről) ettől függetlenül már elkezdődött, a kérdés már csak az, hogy ez a „pályamódosítás” milyen ütemben zajlik, amire a választ az Ampere megjelenése fogja megadni.

A fentiek után persze egy fotelszakértő számára kézenfekvő a gondolat, hogy akkor miért is nem tömi tele grafikus lapkáit az NVIDIA egy rakás shader processzorral, textúrázóval, meg minden más földi jóval? Ezzel biztosan nem járnánk jól, az irtózatos fogyasztás mellett egy megfizethetetlen videokártya lenne a manőver végeredménye. A mérnököknek korántsem újdonság az egyensúlykeresés, a rendkívül soktényezős képletet az nehezíti igazán, hogy egy sugárkövetésre tervezett chip feltehetően nem lehet igazán ütőképes a hagyományos leképzés terén, és fordítva.

A korábbi tapasztalatok alapján a zöldek igen erősen ragaszkodnak a tápláléklánc csúcsához, gyaníthatóan ez a közeljövőben sem fog változni. A hosszútávú érdek a sugárkövetés alatti teljesítménynövelés mellett szól, ez a séma viszont könnyen azzal járhat, hogy a jelen kor igényeire nézve nem lesz maradéktalanul tökéletes az adott chip. Akkor tehát a gyártó érdeke az, hogy az új eljárás felfuttatása minél nyújtottabb legyen? Nem biztos, hiszen a Raytracing egy borzasztóan ütőképes fegyver tud lenni a marketingesek kezében abban a tekintetben, hogy a lehető legmélyebbre tudjanak nyúlni a vásárlók pénztárcájában; ha egy fogatlan oroszlán szintjére degradálják a korábban csodafegyverként aposztrofált sugárkövetést, akkor végérvényesen elzárhatják ezt a pénzcsapot. A szokatlan kettősség miatt az Ampere névre keresztelt generáció tagjai igazi egyensúlyozó művészek lehetnek, teljes erőbedobással egyik irányba sem nyithatnak az NVIDIA mérnökei.

A nagy rivális AMD oldalán is vannak még kérdőjelek. Az már biztosra vehető, hogy a Radeon család a felsőházba merészkedik, az RDNA2 architektúrára épülő grafikus kártyák törlesztik a most még tetemes lemaradásukat a GeForce-okkal szemben. A képlet innen már könnyen végigvezethető: a chipfejlesztő a sugárkövetést az abszolút prémium szintre célozza, egy átlagos földi halandónak vajmi kevés esélye lehet arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön egy ilyen termékkel. A technológiai áttörést ugyan így elérhetik a vörösek, arra viszont nem érdemes nagy összegben fogadni, hogy az RDNA2 alapú grafikus vezérlőkből igazi tömegtermék lesz.