Az űrutazás, a Mars meghódítása a létező legizgalmasabb témák egyike. Ez a közel háromórás (hangos)könyv mindenre kiterjedő figyelemmel taglalja a felmerülő problémákat és az arra irányuló megoldásokat, szóval kellemes perceknek nézünk elébe.

/A kép forrása: Önkéntes felolvasások weblapja/ 

Bevezető

Az önkéntes felolvasások weblapját böngészve ezúttal egy igen különleges alkotást fedeztem fel, melyet ráadásul egyik kedvenc felolvasóm, Ambrus Attila József követett el. A vörös bolygó a tudományos körökön kívül viszonylag keveset hallat magáról mostanság, pedig a Curiosity felküldése óta egészen felgyorsultak az események. Hát akkor vágjunk bele!

Az igazság az, hogy már legalább harminc éve eljuthattunk volna a Marsra.

Tartalomjegyzék:

• Das Marsprojekt
• A nagy piaci rakétaverseny
• A rakéták trükkös szerkezetek
• Fontos kérdések
• A Mars gazdaságtana
• Élet a Marson
• Földünk képére formáljuk a Marsot
• A következő aranyláz
• A végső határ

Az „Életünk a Marson” személyes véleményem szerint egy realista dokumentumregény, nem egy „klasszikus könyv”. Felteszem, az is borzasztóan lebilincselő lett volna, ha a szerző az első Marsra szálló szemszögéből közelíti meg az eseményeket, mindenesetre nem ez történt. Szerencsére erre amúgy tudok egy példát mondani, Barta Ferenc humoros alkotása („A Mars szégyene”) a könnyed szórakozásra vágyóknak remek időtöltés lehet, de most már kanyarodjunk vissza. Tehát Stephen L. Petranek az előbbi szemszög helyett lépésről-lépésre körüljárja a címben megnevezett témát, kezdve az 1953-ban megjelent „Das Marsprojekt” írással, melyet az a Wernher Von Braun alkotott, akiről a „A III. Birodalom csúcsragadozói” kapcsán már említést tettem. Bevallom, én korántsem gondoltam volna, hogy a Marsra utazás kérdése már bő 60 évvel ezelőtt felmerült, valószínűleg nem csak én vagyok így ezzel. Mondanom sem kell, a rakéták atyjának gondolatai kitűnő alapnak bizonyulnak, a téma iránt fogékony hallgatókat/olvasókat biztosan le fogja bilincselni az a tény, hogy a múlt század közepén milyen lehetőségeket láttak az űrutazás terén.

Bárki, aki látta Neil Armstrong 1969-es Holdra lépését, tanúsíthatja, hogy abban a szent pillanatban egy másodpercre még a Föld is megszűnt forogni.

A sűrűjében

Egy alapjában véve tudományos mű viszont nem lehet az elejétől a végéig sétagalopp. A szárazabb, kevésbé megkapó részeket rögtön a „Das Marsprojekt” után megkapjuk. Ezekben a fejezetekben Stephen Petranek a kissé nyersen tálalt gazdaságtannal ritkítja meg olvasóit, ezenfelül Elon Musk személye tölti még ki itt a teret. Korunk Tony Starkja egyébként még később, a mű végén is előkerül, lényegében a messiás szerepét tölti be, amit én valamelyest kizökkentőnek találtam. Utóbbi alatt azt értem, hogy amikor valamilyen tényleg megoldhatatlannak tűnő probléma került előtérbe, akkor az író nemes egyszerűséggel előhúzta Muskot, mint jolly jokert. A dolog azért volt váratlan, mert az ezt megelőző fejezetekben minden addigi kérdésre logikus, következetes érveléseket kaptam.

Képzeljük csak el: rápillantunk az iPhone30-ra, és ez áll rajta: Made on Mars.

Kétségtelenül a legérdekfeszítőbb fejezet az „Élet a Marson” és a „Földünk képére formáljuk a Marsot”. Mind a kettő gyakorlatias megközelítésben íródott, de olvasásuk (avagy hallgatásuk) rendkívül élvezetes, mert az előbbi azt boncolgatja, hogy miként festenek az első telepesek hétköznapjai, utóbbi pedig a terraformálás (bolygók és holdak földszerűvé alakítása, lakhatóvá tétele) vizére evez. Némi erre irányuló érdeklődéssel tényleg lebilincselő gondolatokat kapunk itt, hiszen voltaképpen az isteni hatalom tudományos megnyilvánulása ez utóbbi. Csak egy példát mondok, hogy kapjatok némi ízelítőt: a Mars felmelegítésének egyik lehetséges módja szerint egyszerűen tükrökre van szükségünk. Egyetlen, 240 kilométer átmérőjű tükörrel 10 °C-kal lehetne megemelni a déli-sarkvidék felszíni hőmérsékletét, ami már elég lenne ahhoz, hogy tetemes mennyiségű szén-dioxid kerüljön a levegőbe. 

Azt akarom, hogy az amerikaiak nyerjék meg az új munkahelyeket teremtő felfedezésekért folytatott versenyt kilépve a világűrbe, és nemcsak egy-egy látogatás erejéig, hanem hosszabb időre. [...] Az aszteroidák a mi bankbetéteink.

A szerző a lehetőségekhez mérten alaposan kitárgyalta a piszkos anyagiakat is; a tetemes kiadások mellett a lehetséges anyagi hozadékokról is szó esik. Ezen a ponton viszont azt éreztem, hogy a dolog kezd egy kicsit átcsapni fantasyba, mivelhogy 1 000 éves léptékkel találjuk szembe magunkat. Azt mindenesetre el kell ismerni, hogy Stephen Petranek nem kerget hiú ábrándokat ezen a téren, arra számít, hogy az első nagyágyúk relatíve hamar meglátják a kínálkozó lehetőségeket az űrutazásban, a világegyetem kiszipolyozásában.

Mi most ezt a természetes folyamatot másoljuk le – vírusokat juttatunk be az emberi sejtekbe, és átalakítjuk azokat.

A dilemma

Fent már említettem, hogy egy fejezet erejéig eljátszhatunk azzal a vízióval, hogy egy bolygót kényünk-kedvünk szerint formálunk – némi túlzással mondva. Ebben a témakörben még egy figyelemre méltó szekció akad; mi van akkor, ha rossz irányból közelítjük meg a dolgot? A Mars jelen tudásunk szerint élhetetlen bolygó számunkra, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy előbbiben van a hiba. Egy célirányosabb megközelítés azt vetíti előre, hogy nem a környezetet kell az emberi igényekre szabni, hanem az embert a környezetre. Merész teóriák ezek, hiszen az emberi szervek átprogramozása túlzás nélkül beláthatatlan következményekkel járhat. Személy szerint azt hiszem, hogy van az a pont, ahol megálljt kell parancsolni a tudománynak, de őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy itt azon melegében fel is dobok egy szavazást!

Zárószavak

Az alábbi linkre kattintva tudjátok meghallgatni a művet:

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

Szerző: Petranek, Stephen L. | Előadja: Ambrus Attila József 
Játékidő: 02:48:06 (168 perc)