Ezúttal egy igazi svédasztal kerül középpontba, a négyórás sci-fi válogatás annak rendje és módja szerint erősen hullámzó képet mutat.

 /A kép forrása: felolvaso.wordpress.com/ 

Vegyesvágott

Természetszerűleg borítékolható, hogy egy ilyen gyűjteménynél nem nyerheti el az összes mű szimpátiánkat, ezzel nincs is semmi baj, ezt egyszerűen el kell fogadni. Kezdjük is el a gyöngyszemek kihalászását!

Robert Sheckley remekműve már korábban kivesézésre került, így most egy ugrás jön. A „Hát így történt” című novella a gyűjtemény humoros oldalát erősíti, szerencsére nem egyedüliként. A szerző elkalandozik azzal a gondolattal, miszerint az emberiség fejlődését külső erőknek, idegen lényeknek tulajdoníthatjuk – értsük ez alatt például a következőket: kerék, tűz, alapszintű gazdálkodás. A rövid, ám annál mulatságosabb elmélkedés két ősember okfejtésén alapul, szembe kerül a maradi elveket valló idősebb generáció a fiatalság jeles képviselőjével. Hasonló vizeken evez az „Eltörött eszkuder” is. Az idegenekkel való első találkozásnak feltétlenül magasztosnak kell lennie? Mi van akkor, ha az egész egy balesetnek köszönhető? Hogyan érthet szót az egyszerű emberfia egy földönkívülivel, aki csak az eltörött eszkuderét akarja megjavíttatni? A válaszokat természetesen maradéktalanul megkapjuk, ha végighallgatjuk ezt a kis szösszenetet.

Vicceskedés

A fentieken kívül még egy írást tudok a humoros oldalra helyezni, ez pedig nem más, mint a „Nyugodjék békében”. Képzeljünk el egy galaktikus temetőt, ahol aztán a legfurább lények és kérések is meghallgatásra kerülnek; Egy képzeletbeli séta során egy élőhalott mellett utunkba akad a gondolkodó folyadék is – csak a legérdekesebb állomásokat említve. Ezek után nem meglepő, hogy az olvasót megszemélyesítő karakternél sincs minden rendben.

Komolyan mondva

A továbbiakban két elgondolkodtató produkcióról szeretnék említést tenni. Az egész válogatás egyik kiemelkedő szereplője az „Állóháború”. Marco Caldera egészen csodálatra méltó módon öntötte szavakba az értelmetlen acsarkodást, egymás minden áron történő legyőzését. A sztoriban adott két fa, mely egymás elől szívja el a tápanyagot a talajból, s nagyon ácsingóznak a másik elpusztítására. Azt hihetnénk, hogy két fából csak egy dögunalmas történetet lehet kikanyarítani, ám ez jelen esetben hatalmas tévedés: pengelevelek, tüzes tobozok, jól célzott ágak, stb. Az előítéletek ellenére izgalmas csatározásokkal sikerült megtölteni a művet, ahol végül aztán megjelenik egy furcsa, két lábon járó szerzemény, a kezében egy csillogó tárggyal…

Az előzőhöz hasonlóan magas színvonalat képvisel a „Következő lépés”, az viszont erősen megkérdőjelezhető, hogy a sci-fi műfaja elbír-e ekkora elrugaszkodást. Lényeg a lényeg, az alapötlet szintén zseniális. Az ember egyik, ha nem a legnagyobb problémája, hogy egy sérülékeny burokba van zárva. Az író elképzelése szerint könnyen áthidalható ez a gond, kitartó gyakorlással a lélek képes kiszállni a testből. A történet középpontjába a „kétéltűség” érdekfeszítő erkölcsi kérdései kerülnek, a halandók tábora szerint ez egyszerű dezertálás, még az ellenpólus a tökéletes kiteljesedésről elmélkedik. További kellemes meglepetés, hogy mindezeken felül némi izgalmat is sikerült becsempészni egy bírósági tárgyalás révén. Apropó akció. Ezen a téren nem szégyenkezhet az „Energiaválság” és a „Harc” sem, sajnos itt már nem lesznek veszélyben az agytekervényeink. Előbbiben egy robottal küzdünk meg, utóbbinál a meglepetés erejével szembesül két űrcowboy.

Satöbbi

A válogatás többi eleme sem nevezhető gyenge eresztésnek, de ezek más megközelítést igényelnek. Bevallom, hogy ezen írásoknál nem mindig sikerült megfejteni a mögöttes tartalmat, olykor pedig egyszerűen erőtlennek tűnt a novella témája. Kezdjük az egyszerűbb esetekkel.

Oszinszkij írását inkább egy romantikus novellaként jellemezném, semmint sci-fiként. Meglátásom szerint egyik területen sem kiemelkedő, jóindulattal az egyszer fogyasztható szintet üti meg. Hasonlókat tudok elmondani Artur Clarke munkájáról is, itt egyszerűen hiányzik a csattanó. A „A repülő masina” is alacsonyan száll, a maradiság ilyen formába öltése kevés szórakozást nyújt. Megvallom, Gorbovszskij műve kifogott rajtam, legalábbis azt feltételezem, hogy az író üzenetét nem sikerült megfelelően interpretálnom – a fantázia, mint megmentő erő elég szegényes alapnak hat –, így erről nem fogok érdemben nyilatkozni. Végezetül az „Invázió”. Ez a mű sem fogott meg, a végkifejlete az ellenség tisztelésén kívül semmi említésre méltót nem közöl.

• Sheckley, Robert: Feltámad a szél
• Bahnov, Vladen: Hát így történt a dolog
• Gorbovszkij, Alekszandr: A véletlen
• Bilenkin, Dmitrij Alekszandrovics: Eltörött az eszkuder
• Bradbury, Ray: A repülő masina
• Nefer, Sach: Invázió
• Caldera, Marco: Állóháború
• Franke, Herbert W.: Harc
• Clarke, Artur C.: Isten kilencmilliárd neve
• Babula, Gregorz: Nyugodjék békében
• Vonnegut, Kurt Jr.: A következő lépés
• Oszinszkij, Vlagyimir: Az űrhajó
• Weeler, Stephen: Energiaválság