Ismételten egy Kurt Rieder olvasmány, ugyanis a „Páncélosok akcióban” után (még) korántsem tört meg a lelkesedésem, persze az sem mellékes, hogy egy ilyen árkategóriájú könyv egészen könnyen tud bekerülni a kosárba. Annyit rögtön elmondhatok, hogy az írás nagyon hamar felveti a következő kérdést: Mi lett volna, ha…

/A kép forrása: antikva.hu/ 

Sablonok

A „Harmadik Birodalom csúcsragadozói” című mű igazán jól rávilágít a német mérnökök zsenialitására, akik ilyen vagy olyan meggyőződésből, de kétségtelenül hatalmas erőbedobással szolgálták a birodalmat – természetesen a korai idők lelkesedése, majd az egyre kilátástalanabb katonai helyzet számos zsákutcát is teremtett. A szerző a méltán népszerű Királytigris harckocsival és a Bismarck csatahajó-osztállyal indít. Ezek a szavak talán még a második világháború témájában nemigen jártas olvasóknak sem teljesen ismeretlenek, csakhogy meglepő módon ezen gépszörnyek vajmi kevés befolyással bírtak a háború menetére.

Szintet lépünk

A 45. oldaltól végre belendülnek a dolgok, a „Harmadik Birodalom csúcsragadozói” bemutatja a Messerschmitt Me 262-t, a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgépét. A folytatás is hasonlóan érdekfeszítő, a Heinkel He 219 éjszakai vadászgép könnyen a levegő ura lehetett volna. Ahogy az várható volt, a Maus páncélos sem maradt ki, habár itt a csúcsragadozó jelző némiképp mulatságos, hiszen a 170 tonnás behemót nem több egy orbitális baklövésnél.

Vegyes vágott

A könyv nagyjából negyedét az úgynevezett megtorlófegyverek (ballisztikus rakéták) ismertetése tölti ki. Wernher von Braun életútja (a rakétakísérletek vezetője) bizonyosan nem mondható hétköznapinak, mindenesetre az általa tervezett fegyverektől kevés visszataszítóbb van. Sokkalta elegánsabb – ha lehet így mondani – a Horten Ho 229 (az első lopakodó repülőgép), illetve az XXI típusú tengeralattjáró.

Németország elvesztette a háborút, de ne feledkezzünk meg róla, hogy a mi csoportunk volt az első, amely sikeresen elérte a világűrt… A hódító hatalmak valamennyien akarják a szakértelmünket. A kérdés, amelyre választ kell lelnünk: melyik országra bízhatjuk rá hagyatékunkat?

Összegzés

A téma rajongói most nyilván kettesével tudnák sorolni a hiányosságokat – Gusztávot lehet, hogy érdemes lett volna megemlíteni –, jó 200 oldalt így is sikerült megtölteni a különböző csodafegyverekkel. Személy szerint pozitívumnak tudom elkönyvelni, hogy az „unalomig ismert” páncélos haderővel szemben itt a fő hangsúlyt a légierő kapta. Wernher von Braun karrierjének felvázolása a könyv csúcspontjának tekinthető, a német kutatók, mérnökök munkásságát pedig jól jellemzik azok a történetek, amelyek arról szólnak, hogy az egymással versenyt futó amerikai és szovjet csapatok hogyan próbálják megkaparintani az akkortájt felbecsülhetetlen értékű fejlesztéseket.

Apropó összegzés. Apró sikerek az életben, ezúttal tartalomjegyzékre is futotta…