Elizabeth Hurley szerepében Charles Sitwell – korábbi nevén Dévényi Tibor. Három kívánság, mellyel nem mi járunk a legjobban. 

/A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/  

Csavar

Az ördögnél valahogy semmi sem megy simán, még amikor jó fej akar lenni, valamiképpen akkor is beleköp a levesünkbe. Itt van például a mostani eset, amikor egy egyszerű házaló ügynöknek látszó arc (Charles Sitwell) azzal jön, hogy teljesíti három kívánságunkat. Ez egyrészt egyfajta kedvesség akar lenni egy leendő ügyfélnek, másrészt olyan szintű kihasználtság van most a Pokolban, hogy nincs szükség utánpótlásra kárhozott lelkekből. Rendben, tehát van három kívánságunk, melyet a Sátán ügynöke teljesít. Akad viszont itt még egy apróság...

Szóval maga átsétált az ajtón! Azt hiszem, rosszul vagyok.
Edelstein visszabotorkált a heverőhöz, és lehuppant rá. A férfi egy közeli fotelba telepedett.
- Mi ez az egész? - suttogta Edelstein.
- Időmegtakarításból csinálom az ajtó dolgot - felelte az idegen. - Ez rendszerint eloszlatja a kételkedést.
A nevem Charles Sitwell. A Sátán egyik ügynöke vagyok. 

A Robert Sheckley humorérzékének pimasz oldalát megvillantó írás némi hasonlóságot mutat a „Bájkeverő” című filmmel, legalábbis annyiban biztos, hogy itt is az aljas szívatáson van a hangsúly – adódik a kérdés, hogy hol is van a csapda, de erről kicsit később. Az „Ugyanaz duplán” magas szinten űzi az emberi kisstílűség kifigurázását, eközben pedig némi agymunkára fogja olvasóját. 

Tulajdonképpen a Sátán önzetlenségben még az aranyhalat is lepipálja, hiszen a kívánságunkat rögtön duplán teljesíti... a legnagyobb ellenségünknek! Nos, így már mindjárt másképp néz ki a dolog, hiszen a velünk legrosszabb viszonyban lévő személy duplán kapja meg a jussunkat, ami könnyen lehet, hogy rossz hatással lesz idegrendszerünkre. Mondhatom, szép kis ajándék ez így!

Hát, történetesen az a helyzet, hogy nekem nincs legnagyobb ellenségem. Történetesen egyetlen ellenségem sincs a világon.
Sitwell hangosan felnevetett, majd egy mályvaszínű zsebkendővel megtörölte a szemét.
- Edelstein - nevetett -, ez már igazán sok! Egyetlen ellenség se a világon! Mi van a rokonával, Seymourral, akinek nem adna kölcsön ötszáz dollárt egy ruhatisztító üzlet beindításához? Hirtelen a barátja lett?

Várható

Érzésem szerint az írás szatirikus ábrázolásban jeleskedik, illetőleg a sztorija sem egy utolsó, ellenben a három kívánság kissé kiszámíthatóan alakult. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Edelstein első igénye pénzügyi jellegű. A második nekifutásnál  már nem győzedelmeskedett a józan ész, a megtépázott idegrendszer bosszúra szomjaz. Utólag már könnyű volt belátni, hogy egy kis csibészség (ami nem is jól sült el) nem ért meg ennyit. Ilyenformán érkezünk el az utolsó lehetőséghez. Gondolkozzunk csak! Olyat kellene kérnünk, mely nekünk megfelelő, viszont megkétszerezve már bosszúság a legnagyobb ellenségünknek. Lehet találgatni – igazából nem nehéz a dolog –, annyit tudok még segíteni, hogy a történet színhelye a Nagy Alma.

A vitán felül fantasztikus alapötlet előítéletes, némi túlzással akár olcsónak is mondható poénnal lett lelőve, ettől függetlenül ez egy jó munkának nevezhető. Határozottan érdekes elegye a könnyed kikapcsolódásnak és fantáziánk szárnyalásának.