Egy órás időtartamban közel sem egyszerű egy korrekt krimit felépíteni, tökéletesen most sem sikerült megugorni a lécet.

/A kép forrása: felolvaso.wordpress.com/ 

Egy mondatos ajánló után esett a választásom Roald Dahl eme írására, úgyhogy ez igazi ugrás volt az ismeretlenbe. A történet – mily meglepő – egy orvosról szól, akinek most épp egy szaúdi herceg akadt a kése ügyébe. Kölcsönösen előnyös helyzet alakult ki a dologból, hiszen a páciens elég jól felépült súlyos balesetéből, másrészről a doktor megismerhette, hogy milyen is a valódi arab paraszolvencia. A hálapénz nemes egyszerűséggel egy mutatós fehér gyémánt volt. 

Ez itt egyszerűen, minek is nevezhetnénk, ajándék az ön legközelebbi születésnapjára. Szerény születésnapi ajándék.

Öregesen

A történet egyáltalán nem hoz lázba az első percekben. Az események kissé vontatottan épülnek fel, a sztori leginkább a semleges jelzőt tudja kivívni. Ezen a ponton még lehetetlen lenne megjósolni a fősodrást, nagy kérdés, hogy ez a titokzatosság meddig tart ki. 

Az értékbecslés még aznap megtörtént, az ajándék értéke (alaphangon) szerény félmillió dollárra tehető. Otthon aztán mégsem indul el egy jófajta házibuli, péntek este lévén már nem sikerült egy értékmegőrzőbe elhelyezni – kiterjesztett vasárnapi boltbezárás? – a gyémántot. Mivel a doktor és felesége már korábban betervezett egy rövid családlátogatást, ezért egyelőre a házban dugták el a „kavicsot”, úgymond jegelték a cuccot. 

15,27 század karát a súlya – közölte –, következésképpen, amennyiben érdekli körülbelül félmillió dollárt ér nagykereskedelmi forgalomban és több, mint egymillió dollárt, ha boltban veszik meg.

Összeáll a kép, a középpontba minden bizonnyal a drágakő eltűnése fog kerülni, tehát nem nagyon fogunk majd meglepődni a hamarosan bekövetkező betörésen. A hitelességet tekintve azt hiszem, hogy a szerző elég nagyvonalú volt, mert több ponton is életszerűtlen húzásokkal találkozhatunk; a lemondhatatlan találkozó és a megállt élet hétvégén. 

Nyomozgatunk

A gyémánt köddé válásánál kétfelé ágazhatnak gondolataink: Az első lehetséges vonal az értékbecslő akcióba lépése, a másik pedig a rendőrség által vázolt huligánokra esik. Mind a kettőnek van realitása, de sajnálatos módon az író hamar lelövi ezt az egyébként gyönyörködtető kétértelműséget, minden jel egy irányba mozog – a spoilerezést ezen a ponton leállítva még kellő mennyiségű tartalommal számolhatunk. Kicsit olyan ez, mint egy Columbo epizód. Tudjuk, hogy ki csinálta a balhét, egyedül a tettes leleplezése teljesíti ki a produkciót. Jobban örültem volna egy keményvonalas, fejtörős kriminek, de gondolom ez is megtalálja a maga rajongóját.

Megláthatja hol fúródott át a csontdarab a nyálkán, már gyulladásban is van.

Egyensúlyban 

Egyik irányba sem billen el a képzeletbeli mérleg, a művet személy szerint se jónak, se rossznak nem tudnám nevezni. Számomra nem kiemelkedő, mert hiányzik belőle a végső csavar, idővel túlságosan kiszámítható, ezenfelül valamelyest nehézkesen lépteti az eseményeket. Az olvasásra nem ajánlott bélyeget viszont nem tudnám rásütni, mert attól mégiscsak finomabb az alapötlete és logikusabb, tetszetősebb a felépítése. További elmélkedés után is csak azt tudom mondani, hogy „A sebész” egy lépés erejéig sem tér le a középszerűség mezsgyéjéről.