Tari Annamária (klinikai pszichológus) az UNICEF blogjában egy csomó hasznos és értékes gondolatot fogalmazott meg arról, amivel mostanság a fél ország aktívan küzd – maradj otthon, lehetőleg maradandó idegbaj nélkül!

Bámulatos, ám cseppet sem örömteli fordulat; Ha kívánhattunk volna valamit egy-két hónappal ezelőtt, lehet, azt kértük volna, hogy több időt tölthessünk a családunkkal. Ez a megvalósult állapot azonban most sokakat megijeszt – kezdte a szakember. Kétség nem fér hozzá, számos honfitársunk számára komoly (mentális) kihívást jelent a hirtelen támadt – jobb esetben – önkéntes karantén, az azonban vitán felül áll, hogy jelenleg ez a leghatásosabb fegyverünk a koronavírus-járvánnyal szemben. A gyorsan jött bezártság a legtöbbünk számára szokatlan jelenség, ebben az érzelmi folyamatban tulajdonképpen vissza kell térnünk egy kicsit lassabb élethez, új napi rutinokat kell kialakítanunk. A kezdeti hetek arra is jók lehetnek a szülők számára, hogy ők maguk is szemléletváltáson menjenek keresztül – magyarázta Tari Annamária. A pszichológus szerint mindenkinek magának kell megtalálnia a helyzetben rejlő pozitívumokat.

Fontos megértenünk, hogy ne csak szimplán át akarjuk vészelni ezt az időszakot, mert ilyenformán belátható időn belül irritált, ingerlékeny állapotba kerülünk. Amennyire tudjuk, készítsük fel magukat a helyzet elfogadására, akkor érzelmileg aktív bevonódásra leszünk képesek, ami csökkenti a félelmeket, a szorongásokat és az indulatokat is – javasolja a szakértő. Érdemes tehát mindenkinek elgondolkodnia, hogy mi idegesíti a legjobban a most kialakult helyzetben, és arra találnia valamilyen stresszoldó tevékenységet. Ez persze elméletben könnyűnek hangzik, a gyakorlatra ültetés viszont már más tészta, de most aztán tényleg nem panaszkodhatunk az időhiányra…

A zene és a tánc évezredek óta segíti át az embereket a nehéz helyzeteken, háborúkon, járványokban, a pszichológus mindenkinek azt javasolja, aki csak egy kicsit is szereti a zenét, az bátran dugja be a fülébe a fülhallgatót és kezdjen mozogni, énekelni. Ha tud, perdüljön táncra odahaza, vagy terelje össze a családot és ropják együtt, tanuljanak néhány egyszerűbb tánclépést, ettől bizonyosan enyhül majd a feszültség. Aki kevésbé muzikális típus, ott jó hatású lehet a meditációi, és bizonyítottan endorfin növelő a sportolás is.

„Újra fel kell fedezniük a családoknak az együttes érzelmi élményeket, amelyeket általában egy-egy utazás, vakáció, esküvő, vagy más események során szoktunk megélni. Most odahaza kell hasonló élményeket szereznünk” – tette hozzá Tari Annamária. A lényeg az aktív bevonódás, az, hogy mindenki megpróbáljon rálelni a saját megoldóképletére ebben a helyzetben.

A felnőtteknek azt javasolja a pszichológus, hogy ne féljenek megbeszélni egymással, ha úgy érzik, kicsit nyomasztó a másik 24 órás jelenléte. A legkisebb lakást is fel lehet osztani úgy, hogy mindenkinek legyen egy dolgozósarka, egyáltalán nem jelent bizalmatlanságot, ha néhány órára egymásnak hátat fordítva végzik a szülők a munkájukat, vagy megkérik a másikat, hogy egy kicsit menjen ki az erkélyre, esetleg a másik szobába olvasni.

„Nem tragédia, ha a felnőttek nem szólnak egymáshoz. Nagyobb baj, ha nem kommunikálnak az igényekről. A szülők 2-3 naponta leülhetnek – lehetőleg a gyerek nélkül – és átbeszélhetik, hogy mit csináltak jól és mit rosszul az elmúlt időszakban” – mondta.

A többség nem szándékosan viselkedik a megszokottól eltérő módon a nehéz helyzetben, próbáljunk egy kicsit elnézőbbek lenni lakótársunkkal!

Forrás: unicef nyomán