A témaválasztás nem épp új keletű, ellenben mint látni fogjuk, feneketlen kútnak bizonyul. Talán a fokozott érdeklődés miatt, vagy a rossz időzítés okán, de sokkal többet vártam ettől a műtől, mint amit kaptam – mintha a szerző nem tudta volna kiaknázni a téma lehetőségeit.

/A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/  

Hello world

A „Szörnyetegek” az emberek és az idegenek képzeletbeli találkozását dolgozza fel, tehát van tere az írói fantáziának. Hogyan ítélnének meg minket ezek az ismeretlen lények? Egyáltalán, miért ne hihetnék ők maguk is azt, hogy emberek? Ezek a felvetések kapnak szót.

A távolban a kisebb nap lenyugodott.
- Azt hiszem, vissza kéne mennünk - mondta Cordovir, észlelve a fény kialvását.
- Nekem még bőven van időm. - Hum önelégülten feszítette izmait.
- Igen, de az ember szereti maga megölni a saját feleségét.

Elágazás

Az eddigiek alapján (no és persze sci-fi műfaj lévén) joggal várhatnánk el egyfajta tudományos megközelítést. A sztori kezdetén ez meg is jelenik, extra csavarként kívülről láthatjuk saját magunkat, hiszen az író az ismeretlen faj szemszögéből közelíti meg az ismerkedést. A szerző elképzelése viszont hamar elágazott az enyémtől, a jól sikerült rajt után egy új elem felbukkanásának lehetünk szemtanúi, mely nem más, mint a morbid humor. Utóbbi egyfajta visszataszító primitívséggel ruházza fel az idegeneket – mindezek okára kapunk egy magyarázatot.

Egyszeriben nyilvánvaló lett, hogy ezek a lények nem ölnek nőstényeket. Kétségtelenül engedik nekik, hogy akadálytalanul elszaporodjanak. Ennek már a gondolatától is fölfordul egy erős ember gyomra.

Ködben

Nem könnyű egyértelműen meghatározni a „Szörnyetegek” fő mondanivalóját, a mögöttes tartalmat. Robert Sheckley szembetűnően sokat foglalkozik az erkölcsösséggel, ellenben az utolsó soroknál a megszokás béklyói, a beidegződések által gerjesztett korlátok a dominánsak. A folyamatos barbárkodás időnként ugyan vicces pillanatokat szül, de ez összességében nem kiemelkedő, nem tűnik fő csapásiránynak – noha feltehetően mégis az. Személy szerint hiányolom a  novella világának alaposabb bemutatását, s a lények sem lettek tökéletesen kivesézve. Ezen hiányosságok okán nehéz az olvasónak elhelyezkednie a történetben, folyamatosan kívülállónak érezhetjük magunkat.

- Öljétek meg őket! - harsogták a létszám fölötti nőstények. - Ne engedjétek, hogy megváltoztassák a szokásainkat! Ne engedjétek, hogy elterjesszék az erkölcstelenséget.

Kapufa

Adott egy fantasztikus téma, mely nem lett kitöltve. Több irányba is elindultunk, de sehol nem értünk célt. A sorok között meghúzódó üzenet homályos, az öldöklések száma már-már komolytalan számba megy – ez alacsonyabb rendűséggel látja el a idegeneket. Az útjelző táblák hiánya okán nem könnyű kategorizálni ezt a novellát, egy második nekifutást viszont megpróbálok, hátha máshol sikerül szinkronba hozni a tartalmat és az elvárásaimat.