Az AAA Szuper Bolygótakarító Szolgálat első bevetésére indul, a cél a Kísértet-5 bolygó megtisztítása. Robert Sheckley egyik legjobb sci-fije gyermekkorunk álomvilágát parodizálja.

 /A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/  

A takarítók

Arnold és Gregor bolygótisztító vállalkozása munkára készen áll, de csak nem akarnak befutni a megrendelések. Mr. Ferngaum megjelenésével aztán megváltozik ez az állapot, csakhogy a fáradt külsejű úr ajánlata mintha némileg csőbehúzás akarna lenni. Nincs mit tenni, a két jómunkásember elvállalja a rázós melót, s a bonyodalmak hamarosan megkezdődnek.

Így állapodtunk meg - emlékeztette Arnold. - Én vagyok a kutatási osztály, te meg a helyszínelő. Emlékszel? Gregor emlékezett: Gyerekkoruk óta így volt: ő törte ki a nyakát, mialatt Arnold otthon ült, és elmagyarázta neki, miért törte ki a nyakát.

A sci-fi határait feszegető téma véresen komoly helyzeteket prezentál, a Kísértet-5 korábban már elfogyasztott egy nyolcfős farmercsoportot, illetve egy napimádó csapatot. A nyomokból joggal gondolhatnánk azt, hogy valamilyen beazonosítatlan lény, vagy földöntúli jelenség szívatja a bolygóra érkezőket – a telepesek nyilván nem magukat aprították miszlikbe, habár… 

Csak a sztori

Az író a „Kísértet-5” javát a konkrét esemény bemutatására szánta (szűkre szabott a felvezetés, a karakterábrázolás és karcsú a környezeti elemek bemutatása), a két szereplő közül az egyik idővel erősen háttérbe lép, s ekképpen teljes figyelmünket a veszélyekkel teli szituáció átlátására, az ismeretlen ellenség leleplezésére szánhatjuk. Nem is kell sokat várnunk az első szokatlan jelenségre, az életre kelt ruhák egyszerűen rátámadnak hősünkre.

Egyre tüzelt, mert a foszlányok és rongyok feléje kúsztak, mintha önálló élet költözött volna beléjük. Lángoló cafatok kavarogtak az arca előtt, és az öv igyekezett a lábára tekeredni. Mindent hamuvá kellett égetnie, míg végre a támadás véget ért.

Ezt a támadást még könnyű volt lezseren venni, ellenben a Markoláb már sokkal „komolyabb” ügy. A fegyverek hatástalanok a szörnyeteg ellen, az viszont épp minket készül megenni – kellemetlen tud ám lenni az ilyesmi! Lassan úgy fest, hogy helyénvalóbb lenne a fantasy besorolás, ekkor viszont ismét bekapcsolódik Arnold, majd  rögtön logikus magyarázattal szolgál.

Spoiler on

A természetfeletti jelenségek oka a longstead-42 „képzeletstimulátor”, egyfajta hallucinogén – a köztévé modern megfelelője. Nem egy utolsó csavar ez, Gregor így kénytelen saját tudatalattijával megküzdeni. Hiába van az igazság birtokában, saját elméje annyira racionálisnak látja a víziókat, hogy képes valódi sérüléseket okozni. Innentől ez már nem játék, szereplőink az életükért küzdenek, mert időközben Arnold is a helyszínre ért, s megfeledkezett a megfelelő óvintézkedésekről.

Ha a tudatalattid azt hiszi, meghaltál, akkor halott is vagy. Ha fognyomokat parancsot, azok ott is vannak.

Spoiler off

A „Kísértet-5” fiatalkorunk legfélelmetesebb szörnyeit – előnyben, akinek nem volt gyerekszobája – képesíti meg, amikor még a fotelon heverő ruhák árnyéka is félelmetes volt. Az írás kifinomult humorát nálam kissé elnyomta a jóleső borzongás, a harc a tudatalattival oly módon szabja át a fizika törvényeit, hogy eközben megmarad a tudomány síkján. Akárhogy töröm a fejem, csak nem tudok rosszat mondani Robert Sheckley eme munkájáról,  ezzel pedig azt hiszem, hogy mindent elárultam.