Vajon mennyire tud érdekes lenni a fakitermelés egy ősrengetegben? Az attól függ, hogy ki a szerző!

/A kép forrása: felolvaso.wordpress.com/   

Új környezetben

Nem merném egyértelműen kijelenteni, de az eddigi benyomások alapján úgy fest, hogy Rejtő Jenő igazi terepe Afrika és a légió. Itt most hiányoznak ezek a kellékek, ami meg is látszik a végeredményen, de talán ne szaladjunk ennyire előre.

- Hát Boston... Istenem... mit mondjak róla? Együtt kalandoztunk Dél Timorban, én mentettem meg a bennszülöttek fogságából, valóságos óriás, az arca hasonlít a tigrishez és nyers bivalyhúst eszik.

Enyhén furcsa, valamelyest csapongónak tűnő fejezetekkel indít a kisregény. A klasszikus sémák felbukkanásáig sűrű ködbe burkolózik a főszereplő kiléte, elsőként akad itt egy „májbajos” pojáca, egy teljesen átlagosnak tűnő „aktakukac”, majd később egy törpe vadász. Olvasó legyen a talpán, aki ebből kihámozza a sztori magvát!

Azt hiszem, az öreg Edison megfutamodott volna egy izgatott kos elől és Pasteurt akármelyik állástalan kikötőmunkás könnyen felpofozhatta volna.
- Kedvesen mosolygott a lányra, azután folytatta. - Én megvetem azokat a hetvenkedő frátereket, akiknek nem a hivatásuk kívánja meg a bátorságot, hanem a hiúságuk. 

Építkezés

Sokszereplős novella révén a figyelem idővel erősen megoszlik. Ízelítőként annyit érdemes elárulni, hogy Rejtő ezúttal egy fakitermelő telep köré építette fel az eseményeket, a semmi közepétől alig egy köpésre. Itt találjuk a roppant makacs Cecilt, aki az egész „kóceráj” irányítását végzi. Eme tényt sokan nem veszik jó néven, ezek a rossz arcok pedig elérkezettnek látták az időt a leszámoláshoz. Itt jön képbe az öt jó barát („sztárvadászok”), akik tervük szerint a háttérből kívánják megvédeni a hölgyet, egyúttal lefülelni a csibészek vezérét – a megbízó személye teljesen érdektelen, csak a végrehajtók jégre tétele a cél. Természetesen az ötfős csapat egyik tagja a főszereplő, nevezetesen Boston Jim.

Hangoskönyv verzióban nem épp könnyen követhető írással van dolgunk, a mű féltávig szinte képtelen a figyelem lekötésére, mert egyszerűen nem rajzolódik ki egy erősebb karakter. Aztán ez persze megváltozik, az egyre határozottabban alakot öltő hős tökéletes lövőnek bizonyul, de mindig felszívódik, amikor megindul az akció – egy kivételtől eltekintve. A tréfálkozások leginkább eme szereplőn ülnek, ugyanis Boston Jim csak úgy tudott a fatelepre jutni, hogy egy kétbalkezes könyvelőnek adta ki magát. A humor mindenesetre nem járja át a teljes tartalmat, csak alkalmanként bukkan fel. 

Hogy a fenébe akar vörös alkonyi fényben, ügető embereket innen eltalálni? - mordult rá Fleming.
- Nézze, így - felelte a pap és a reverendája alól előkapva egy revolvert, célzás nélkül lőtt. Carteris, mint akit fejlövés ért, feldobta a karjait és átfordulva, kibukott a nyeregből.

Egy roppant hosszúra nyúlt felvezetés után sikerül bevezetni két karaktert (egy vadász és a „Déli tenger réme”), akik nem sokkal ezután parkolópályára mennek. Aztán ugyanez a manőver megesik még négy szereplővel, amikor is felbukkan Cecil. Eddig a pontig (közel féltáv) érdemleges esemény legfeljebb egy történik, az olvasó figyelmét az újabbnál újabb helyszínek és arcok kötik le. Nos, nem egy pörgős sztori, az egyszer biztos.

- Tisztelendő uram, úgy látszik, ért a bűnösök lelkéhez.
- Megtérítem őket a rossz útról, - felelte és egy fa mögül kilátszó vászondarabra lőtt, amely nyomban piros lett.

Kevés jót tudok elmondani Rejtő Jenő eme munkájáról. Összességében nekem kissé körülményes, sokszor unalmas, némi szemtelenséggel még akár erőtlennek is mondható. Boston Jim utolsó húzása viszont kitűnő meglepetés lett, ám ezzel együtt is hatalmas kérdőjel, hogy erre alapozva ajánlható-e a „Vér és mahagóni”. Ha az előzményekre gondolok, akkor véleményem szerint ettől komolyabb eresztésekkel is találkozhatunk, ebből kifolyólag most elmarad a plecsni.