Ezúttal egy nem igazán könnyen emészthető írással van dolgunk, de mindenképpen megéri foglalkozni vele.

/A kép forrása: scifi.darkroastedblend.com/  

Jó kis masina

A jövőben járunk, ahol megvalósult a tökéletes társadalom. A közösségre veszélyes személyek kiszűrésében az úgynevezett elmevizsgáló segít, mely már annyira elterjedt, hogy feltűnik a munkahelyeken, az éttermekben és még a személyzeti robotokban is. Az egyszerűen használható szerkezet 1 és 10 pont között osztályozza felhasználóját, utóbbi értéknél (papíron) közveszélyes őrültek vagyunk. Jó lenne egy ilyen napjainkban is? Ez mondjuk nem olyan biztos…  

Kétségkívül érdekes alapötlet köré épül a sztori, a szerző és a sci-fi korlátait ismerve nem számíthatunk ismétlődő klisékre. Mindenképpen érdemes még megemlíteni, hogy az azonosulás sem szokványos keretek között zajlik, hiszen jelen esetben az olvasó egy (elvileg) őrült helyébe képzelheti magát. Nem egy szokványos felállás, ugye?

Természetesen nem, de pszichológiailag létezik egy gát, hogy az ember ne kereshessen túl sokat. Társadalmilag nem megengedhető. A gazdasági verseny agresszivitáshoz vezet. És már csaknem száz éve hihetetlenül stabil a társadalom. Azóta nem volt háború, sem újabb találmányok, - sem különösebb fejlődés a tudomány területén. A pszichológia kiegyenlítette a társadalmi ellentéteket, a gazdasági versenyt, kiiktatta az irracionális elemeket.

A lejtőn

Hősünk élete szép lassan darabokra esik, noha a személyiségén, a cselekedetein ez egyáltalán nem látszik. Ez nem is csoda, mert a szerző még ettől is érdekfeszítőbb víziókat boncolgat. Egyrészről eljátszhatunk a hibátlan társadalom lélekemelő gondolatával, másrészről elmélkedhetünk ama rejtélyes intézeten, ahová a közösség perifériára szorult egyedei, az úgynevezett 10-esek kerültek. Sheckley a pszichológiai szempontból egyedi személyek kiszűrése által megteremtett egyensúlyt meglepő megközelítésből prezentálja, s az is elgondolkodtató, hogy mégis miféle gyógykezelést végez az a bizonyos szanatórium.

A mérőgép skálájának kiakasztása után már nincs visszaút, megismerkedhetünk a sárga ház vendégszeretetével, ahonnan még senki sem került ki, noha a gyógyulási arány 100%-os.

- Gondoljon arra, hogy a társadalmat meg kell védeni az egyénekkel szemben - mondta az orvos.
- Igen - felelte Feerman félálomban -, de ki védi meg az egyéneket a társadalomtól?

Látható, hogy bár a történet egy emberre alapoz, mégis kellő tartalmat sikerült betárazni. Nem egy humoros írásról van szó, akciókban, romantikus pillanatokban sem bővelkedik, „Az intézet” belső értékeinek leleplezése nem egyszerű feladat. Kifejezetten sokfelé vezethet a végkifejlet. Az egyik elképzelésem szerint Sheckley az értelmetlen bosszúszomjra, a reménytelen belső viaskodásra mutat rá – önmagunkkal szemben csak veszíthetünk, s ez kellőképpen passzol is az utolsó sorokhoz. Egy másik megközelítés szerint, bár a dolognak nem volt látszata, hősünk mégis bedilizett. Itt esetleg arra gondolhatunk, hogy az írás fő célkitűzése az volt, hogy rávilágítson az elnyomott én felszínre kerülésére, azaz senki sem az, akinek látszik. Végezetül az erős társadalomkritikáról sem szabad megfeledkezünk, mely szembeállítja a tudományt és a gazdasági növekedést az egyediséggel. Akárhonnan is közelítem meg, mindenképpen egy karakteres munkát volt szerencsém megismerni.