Rejtő Jenő: Víkend a pokolban
Hogyan lett egy jóízű tréfának induló dologból egy életre szóló kaland? Rejtő Jenő határokat átívelő fantáziájának hála ismét egy karakteres mű született. Azt hiszem erre mondják, hogy akinek ilyen barátja van, annak már nincs szüksége ellenségre.
Ki-rá-ki
A legmagasabb úri körökben járatos Theodor Emersont legjobb barátja azzal a váddal illeti, hogy apja vagyona nélkül gyakorlatilag nincstelen senkiházi alak lenne. Ez a gyalázat természetesen nem maradhat megtorlatlan, elhangzik az a kijelentés, miszerint a szóban forgó úr egy szál szmokingban is feltalálná magát a Kongó mélyén. A hallatlanul bátor kijelentés valósággá válik, a hóbortos hangulatban lévő barát viszont igen magas árat fizet a tréfáért.
Ő például szó nélkül vállalkozna arra, hogy így, ahogy van, egy szál szmokingban a Kongó őserdejének kellős közepén elsőrangú exisztenciát biztosítson magának.
A rögtön mély vízbe dobott főszereplő egy pillanat alatt leköti figyelmünket. Logikusan gondolkozva két kifejlettel számolhatunk (meggazdagodás, avagy bukás), persze Rejtő végül aztán olyan lépéseket követ el, melyek a kezdeti okfejtéseinket hatásosan semlegesítik.
De ettől eltekintve, kérlek, hogy a halálomat ne kívánd, uram. Nem szeretnék még meghalni, bár négy feleségem van.
A sztoriról annyit érdemes még elmondani, hogy csak egészen rövid ideig mutat komolyságot, azonfelül – a körülményekből adódóan – meglepőn egyszerűen követhető. Előbbi tény egyébként a szerző sziporkáiból adódik, mely alapján joggal gondolhatjuk, hogy a humor kiemelt szerepet kap.
Szóval ezzel az úrral kibékültünk és miután láttuk, hogy leszakadt a híd, szomorúan visszamentünk a kedves bantukhoz, akiknek a főnöke régi barátom, egy jámbor kézevő.
Petróleum Teddyvel néhány nap alatt alaposan megfordul a világ. Csak címszavakban, csak a legmeghatározóbb pillanatok: majdnem lekési a saját temetését, emberevő törzzsel találkozik, felrobbant egy hidat, megházasodik. Ebből szerintem már mindenkinek egyértelmű lesz, hogy Rejtő ismételten elképesztő mennyiségű tartalmat sűrített bele a nagyjából másfél órás időkeretbe.
- Meg kell értenie, Mary - fejtegette komolyan, - itt az őserdőben nincs nagy választék és remélhetem, hogy a kényszerhelyzetet tekintve, én is megfelelek. Félek, hogy ha a Föld valamelyik lakottabb részén találkozunk, nem lesznek ilyen kedvező kilátásaim.
A szűkre szabott bemutatóm – ha egyáltalán annak nevezhető – hosszabb lezárással fejezem be. Mi mondható el az írásról általánosságban? Mindenképpen fordulatos, fele-fele arányban keveri az akciódús és a megmosolyogtató pillanatokat – egy csipet romantikával megfűszerezve –, ezenfelül tökéletes lezárással bír. Egy abszolút váratlan húzással sikerült végérvényesen feltenni a koronát, az utolsó, túlzás nélkül zseniális jelenetnél (instant házasság egy kórházban) garantált, hogy harsány nevetés közben ejtjük ki a művet kezünkből. Kell ennél jobb ajánló?
Egy úr az őserdő kellős közepén, ebből garantáltan ütős poénok sülnek ki!
