A történet, amely nem tudja komolyan venni magát. Fantasztikusan tudománytalan ponyvaregény.

/A kép forrása: antikvarium.hu/

Vicc

Dévényi Tibor – nem túl szépen fogalmazva – agyament írása mindent a feje tetejére állít. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy itt nincsenek főszereplők és nincs hagyományos értelemben vett sztori sem. Nyilván rögtön adódik a kérdés, hogy akkor mégis mi a búbánatról szól ez a novella? Komédia, komédia és némi komédia.

Mászott fel az expresszlift kötélzetén. Valahol a 12. emeletnél járhatott, illetve mászhatott.
- Uramisten! Ez Fushinuku! - mondta Miskei.

Tévedés ne essék, a „Gamma kommandó” nem viccgyűjtemény, némi cselekményről csak be tudok számolni. Adott egy nemzetközi kapcsolatokkal bíró magyar vállalat a jövőből (a 2070-es években járunk, habár ez nem igazán érződik az íráson), ahol egy napon terrortámadás történt, legalábbis eltűnt az expresslift egy csomó fejessel. Ez még akár izgalmasnak is hathat, de minden ilyen irányú lelkesedést csírájában kell letörnöm, Dévényi Tibor szó szerint mindenről beszél, épp csak a sztorit nem mozgatja – vagy hát alig.

- Jóságos ég, csak nem terhes megint a Pimpi? Ki az apa? Férjnél van most egyáltalán? - aggodalmaskodott legnagyobb főnökünk.

Igen, tessék csak komolyan venni az előző bekezdés utolsó sorait! Itt kérem már nem is elkalandozásokról beszélhetünk, hiszen oly kevés tartalom irányul a központi cselekményre, hogy igazából már az a feltűnő, az az oda nem illő szöveg, amikor mégis erről ír a szerző.

De valahogy elállítódott a generátor, és a QYXC-123 helyett a QYXC-124 program indult be. Semmi bumm, hanem a Veresegyházi Zizi dalénekesnő programjának egy részlete.

Nézzünk pár konkrét példát a fentiekre. Tehát megtörténik a terrortámadás, eltűnik a lift. A történet mindezek előtt a portással indít, akiről megtudjuk, hogy őrülten rajong a rejtvényekért, arra is fény derül, hogy már az elődei is ezt a mesterséget űzték, de a legviccesebb napjáról is beszámolót kapunk. Némi fejtágító a mágneskártya alapú beléptető működéséről, aztán jöhet a takarító és a biztonsági személyzet vezetőségének felvezetése. Bekezdések mennek el a titkárnő magánéletéről, eme furcsa vállalat mindennapjairól. Ezek után – ami körülbelül már féltáv – jöhet a Gamma kommandó, a jövő TEK-je – a hasonlatért ezúton kérem az érintettek szíves elnézését. Itt sem megy minden normális mederben, a kommandó névadásától az étkezési szokásukig mindent megtudunk.

- Az állam én vagyok! - jegyezte meg Bivaly.
- Ez hogyan jutott az eszedbe? - kérdezte Kobra gúnyosan.
- Egyszerű - mondta Bivaly. - Ha beverik az állam, én ájulok el.

Mindössze egyetlen egy mondat fejti fel a lift eltűnésével kapcsolatos minden izgalmat, ez viszont kellően csattanós lett – az egyszerűségét az álcázza, hogy a jövőben járunk. Annyi bizonyos, hogy aki egy remek sci-fit szeretne olvasni, az rossz ajtó előtt áll. Jobban megnézve, nincs fejtörő, nincs akció, krimi, dráma, romantika. Az előbbiek helyét a poénkodások vették át. Klasszikus humor révén ne számítsunk magas röptű beszélgetésekre, a viccek forrása vegyesnek mondható, mindazonáltal megmarad egyszerűnek; Némi helyzetkomikum, de többségében az adott szereplő tökéletes rátermetlensége lesz mérvadó. A magyaros jellemből fakadó tréfákról sem szabad megfeledkezni, akadnak unortodox munka-megoldások és az étkezési szokásokkal kapcsolatos poénokat sem ússzuk meg – avagy éljen a spenótos bukta?!

A „Gamma kommandó” megítélésénél nagyon sok múlik azon, hogy milyen hangulatban fogunk hozzá az olvasáshoz. Ha épp vevők vagyunk a fentiekhez hasonló tréfákra – ezekből kapunk ízelítőt az idézett szövegrészletekkel –, akkor akár jól is elsülhet a dolog. Nyilván ellenkező esetben valószínűsíthető, hogy nem ez lesz a kedvenc művünk.