A regény, ahol a pozitív főszereplő egy bankrabló, aki mellesleg elég nagy balek.

A nagybetűs Nő, na meg félmillió dollár még a legerősebb jellemet is képes rosszba vinni, hát még egy olyan tizennyolc-húsz év körüli fiatalt, mint Pierre. Rejtő Jenő ezúttal nem egy nagymenő nehézfiút tett műve középpontjába, hanem egy hősszerelmes suhancot.

/A kép forrása: moly.hu/  

3,2,1 indulhat a légió

Egy vakmerő akció ugyan hozott félmillió dollárt a konyhára, ám eközben az ötfős brigád létszáma háromra csökkent, azonkívül időlegesen a zsákmányról is le kellett mondani – így indul a „Trópusi pokol”. A három csirkefogónak a francia idegenlégió nyújtott biztonságot, a jelek szerint ott még ilyen háttérrel sem lógnak ki a sorból.

A betörés... A robogó teherautó... A lövöldözés és végül a Fort St. Jean...

Ekkortájt nehezen képzelhető el, hogy bárki is tudna azonosulni Pierrerel, a bűnös banda egyik tagjával. Rejtő Jenő hosszanti munkával tudta csak elérni, hogy ez az alaposan megtépázott renomé jobb színben tűnjön fel az olvasók előtt. A kulcs a nő, a fiatalság és a pokoli környezet, mely önmagában egy komolyabb büntetéssel ér fel.

Menetelj, vagy pusztulj!

A „Trópusi pokol” eddig sem bővelkedett humoros pillanatokban, s a tartalom innentől – ha ez még egyáltalán lehetséges – még komorabb lett. Az embertelen Gidi síkságon csak a trió egyik tagjának sorsát követhetjük nyomon részletesebben, a regény emellett hosszú sorokon át taglalja a légiósok megpróbáltatásait. Lou talán pont akkor lép színre, amikor már azt hinnénk, hogy ez innentől egy egyfős útinapló lesz.

Mikor a hold a legmagasabban áll, belereccsen a némaságba az ébresztő trombita rikoltása, tíz percen belül a bardákból ismét hátizsák lesz, megzörrennek a bakancsok és a hosszú fütty nyomába tovább vonszolja magát a szikes porban vonagló emberkígyó és kezdődik újra az alternatíva: menj, vagy pusztulj!

Lassú építkezés

Türelmetlen olvasóknak bizonyosan nem ajánlható ez a mű, mert meglehetősen későn robbantja a puskaporos hordót. Pierre folyamatosan szenved, később végérvényesen belekerül a balek szerepébe, általánosságban pedig csak sodródik az árral – akárhogy is néztem, ezen a ponton kissé leült a sztori. A szökés végre beindítja a gépezetet, hősünk változatosságképpen ismét kidől, viszont az ezt követő nagy lelepleződések már alapjaiban szabnak új irányt.

Ez a szúnyog egyike volt azoknak a finomabb eszközöknek, amelyekkel ismeretlen hatalmasságok az emberi sorsokat tetszésük szerint intézik.

Új lendület

Megindul a versenyfutás a pénzért, a bal sarokban a nehézfiúk (Big, Tonton), a piros sarokban pedig (Von Strasser, Lou, Pierre) a majdnem tökéletes ellenoldal. Utóbbi formáció egy cselszövés folyományaként rövidesen megbomlik, mely egyúttal a talán legizgalmasabb bekezdést („a nagy karantén”) szüli meg. Itt hangzik el a következő bölcselet is:

Ez a rendszer, amelyben az élet nagy parádéja vonul fel, nemcsak végtelenül komplikált és szomorú, hanem örökkévalóan bölcs is. Ne túlozzuk el az epizódok jelentőségét. Bizonyos szemszögből nézve minden csak epizód. Percek, századok, emberek, fajták, könnyek, örömök, háborúk és hangulatok: minden csak epizód, minden csak részlete az ismeretlen Egésznek.

Meglepő fordulat, Pierre végre saját sorsa kovácsa lesz, ellenben a végkifejlet a papírformát hozta. Az mindenesetre biztos, hogy aki letudja a „Trópusi pokol” első felét, az onnantól már nem fogja letenni a könyvet, azt viszont el kell ismerni, hogy ez a mű némi türelmet igényel.