2016. feb 01.

Rejtő Jenő: El a pokolból

írta: Mihics Zoltán (Med1on)
Rejtő Jenő: El a pokolból

Ismét egy pokoli történet Rejtő Jenő tollából (ezt a szót csak Vujity Tvrtkó csépelhette el jobban), mely az eddigieknél is mélyebbre visz.

00-rejto_jeno-el_a_pokolbol.jpg /A kép forrása: felolvaso.wordpress.com/  

Minden bizonnyal a szerző egyik legsötétebb művével volt szerencsém megismerkedni. Az „El a pokolból” az emberi személyiség borúsabb oldalát hozza felszínre, illetve erősen előtérbe helyezi az életösztönt, a szinte mindent legyőző akaratot.

Variációk egy témára 

Rejtő Jenő írásai nem sokaknál hozhatták meg a kedvet egy afrikai utazáshoz, jelen esetben is sikerült megteremteni egyfajta hátborzongató atmoszférát, mely egyúttal izgalmas, izgő-mozgó és roppant kalandos. A másik visszatérő elem (Afrika mellett) a légió, de ez most kissé a háttérbe szorul, hiszen hősünk épp ezt igyekszik a háta mögött hagyni. 

– Szegényt Port-Negróban agyonverte a közönség. Remélem, ez magát nem befolyásolja elhatározásában.
Legyintettem.
– Szóra sem érdemes...

Az első bekezdés keszekuszaságán egy percig se akadjunk fel, a történet végére természetesen mindent meg fogunk érteni. A nagy szökés a légióból rövid életrajzi visszatekintéssel kezdődik, ez a hangulatos és részletgazdag illusztráció szinte azonnal magával rántja az olvasót  az elhelyezkedés a műben” már csak annak egyszereplős mivolta miatt is könnyű. Meglepő módon a lelépés leginkább embert próbáló pillanatait magyarázat nélkül átlépjük, az univerzális válasz mindenre az Afrika-irtózat, mely most kifogyhatatlan hajtóerő. A második ilyen tér-idő ugrás (a következő bekezdés alatti idézet volt a felvezetése) szerintem már egyértelműen zavaróra sikeredett.

Hogy jutottam előbbre és ilyen messzire? Soha sem fogom megérteni, mert pontosan utolért minden balszerencse, minden előrelátható halálos kimerültség és akadály.

Az ekkortájt végeláthatatlan ámokfutás során hidegzuhanyként érkezik egy kettős gyilkosság, hirtelen meginog a jó és a rossz fogalma. Később végérvényesen megszilárdul a megállapítás, miszerint ebben a sztoriban nem a jellemfejlődésen, nem a pozitív főszereplő cselekedetein van az igazi hangsúly, hanem az akarat diadalán. Nos, ez most nem mindig tiszta és becsületes. 

Tudtam, hogy az út negyed részét sem teszem meg élve, de csökönyösen, hit nélkül mégis vártam az indulást, mint a sakkjátékos, aki már felismerte ellenfele behozhatatlan előnyét és csak azért nem adja fel a partit, mert ez nem szokása...

A következő fejezetek kulcsszavai ezek lesznek: fásultság, beletörődés, sorstalanság, ökölvívás, magyarázat. Most kezd kiteljesedni a sztori, a botlásoktól nem éppen mentes lelécelés itt lezárul, elkezdődik egy újabb agónia. A hazautazásig további két névvel bővül az áldozatok listája.

- Te szúrsz?! - mondta fenyegetően és lassan közeledett... Feléje rúgtam!

Feltűnő ugrások, hiányérzettel teljes fordulatok és masszív fertő, aljasság – itt még a rablás is jó” színben tűnik fel. Tréfálkozásnak nincs helye a pokolban, szerencsére az erőteljes hasonlatok, megszemélyesítések önmagukban kellő értékkel bírnak  ezt mindenképpen fontosnak tartottam kiemelni, mert ellensúlyozza a sötét képet. A kisebb-nagyobb hiányosságok dacára melyek egyébként könnyen lehet, hogy csak számomra azok  a műből kíméletlenül árad az életszerűség.

Gyilkosság, menekülés és nyomorgás. Afrika sosem volt még ennyire sötét!

tetszett_v1.png

Szólj hozzá

hangoskönyv Rejtő Jenő egy-két órás